Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 9. szám - A német munkaalkotmány fejlődése és alapelvei

514 szerződő felek akadálytalan és ellenőrzés alatt nem álló gazdasági tevékenysége alkotja. A munka, mint minden más gazdasági jószág, a cserének a tárgya lehet és az ezt szabályozó törvényeknek van alávetve, ezért helyes és természetes, ha ezek a törvények, különösen pedig a kereslet és a kínálat törvénye akadálytalanul kifejthetik hatásukat. Azok, akik e felfogást hirdették, úgy képzelték, hogy a csere feltételei a szabad munkaszerződésben harmonikusan és igazságosan alakulnak. A munkaszerződés e felfogás szerint lényegében semmit sem különbözött a vagyoni forgalomban előforduló egyéb szerződésektől, pl. az adásvételtől. A munka tehát úgy gazdaságilag, mint jogilag, az „áru" szerepét töltötte be. 3. Munkásvédelem és társadalombiztosítás. Ismeretes, hogy a németországi gazdasági és szociális fejlődés már a XIX. század első felében szükségessé tette, hogy az állam a munkások érdekében tényleg közbelépjen. Az első munkásvédelmi törvényeket már az 1839. évben hozták. Poroszország már ekkor törvénnyel korlátozta a gyári üzemekben a gyermekmunkát. Ezt követte később az asszonyi munka szabályozása. Majd több különálló munkásvédelmi törvény meghozatala után, 1891-ben az ú. n. munkavédelmi törvénnyel egészítették ki a birodalmi ipartörvényt. Ez a törvény első ízben valósította meg az átfogó munkás védelmet. És jellemző az e korszakbeli német munkásvédelem magas fokára, hogy e törvények az angol törvényhozást hamarosan túlszárnyalták. Ez annál inkább említésreméltó, mert éppen Angliát nevezték a munkásvédelem klasszikus hazájának, minthogy ott a korábban meginduló iparosodás már 1802 óta munkásvédelmi törvények meghozását sürgette. így pl. a gyermekmunkát szabályozó 1839. évi angol törvény lényegesen az ugyanabban az évben hozott — már említett — hasonló tárgyú német törvény mögött marad.1 Az 1881. esztendő, amikor az állami szociálpolitika második főrészét a társadalombiztosítás intézményét valósították meg, határkövet jelent a munkajog fejlődésében is. A társadalombiztosítás — amelynek alapgondolata és további kiépítése Bismarck kancellár nevével függ össze — abból az elgondolásból indult ki, hogy az állam mindenkinek, akinek életfenntartása munkaerejétől függ, elégséges ellátást köteles biztosítani arra az esetre, ha betegség, baleset vagy öregség folytán munkaképtelenné válik. Ahhoz, hosv ez megvalósítható legyen, hozzá kell járulnia a munkásnak, — amíg munkaképes — valamint a munkaadónak is. A német munkaalkotmányt tehát a XIX. század végén, valamint az 1941. évi világháború kitörésekor is, a szabad magánjogi munkaszerződés, az állami munkásvédelem, valamint az állami társadalombiztosítás intézménye jellemezte. 4. A liberális munkajog kritikai méltatása. Mai történelmi 1 Részletesen lásd Siébert : Englische Sozialpolitik im Arbeitszeitrecht. Stuttgart und Berlin. 1941.