Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 9. szám - A német munkaalkotmány fejlődése és alapelvei

515 és politikai ismereteink birtokában a német munkaalkotmány liberális fejlődési szakával szemben a következő álláspontot kívánjuk elfoglalni : a) A szabad munkaszerződés a munkafeltételek igazságos alakulását csak akkor biztosíthatja, ha a szerződő felek egyenlő erejűek. Ez az előfeltétel azonban a modern gazdasági fejlődés folyamán a munkaadók és a munkavállalók között sohasem valósult meg. Minthogy az alapelgondolás az életnek és a valóságnak meg nem felelt, a szabad munkaszerződés már eleve kizárta a munkafeltételek igazságos alakulását. Hiszen csak az erősebb jogának kedvezett. A tőkeerős vállalkozó legtöbbnyire kihasználhatta a kereslet és a kínálat törvényszerűségéből adódó lehetőségeket és a viszonyokat úgy irányíthatta, hogy a kereslet nagyobb legyen a kínálatnál ; ezáltal pedig befolyásolhatta a munkásság lét- és életfeltételeit. b) Minthogy a kor felfogása a szabad munkaszerződést a jogrendszer szempontjából, valamint tartalmilag is a javak kicserélésére vonatkozó szerződésekkel egyforma elbírálásban részesítette, a jog segítségével a szociális kérdést megoldani nem lehetett. Sőt ellenkezőleg. Az a jogrend, amely a szociális rend alapelvei, valamint az annak megteremtésére irányuló eszközök helyett az általános gazdasági alapelveket juttatta uralomra, a szociális kérdést nemhogy meg nem oldotta, hanem csak még jobban kiélezte. c) Annak folytán, hogy a munkaalkotmány alapja a szabad munkaszerződés volt, a jogtudomány az állami munkásvédelmet és társadalombiztosítást a gazdasági rend és munkaalkotmány alapelveivel ellentétben álló állami beavatkozásnak tekintette. Ennek viszont az lett a következménye, hogy ezeknek az állami intézkedéseknek fontosságát alábecsülte, és azt hirdette, hogy azok nem az egységes jogrend természetes kiegészítő részei, hanem csak a szabad munkaszerződés rendszeréhez járuló kényszerintézkedések és szükségmegoldások. Mindaddig, amíg a munkaalkotmánynak az elvileg szabad munkaszerződés volt az alapja, rendezett és rendszeren alapuló munkaalkotmány nem is valósulhatott meg ; a jogélet csupán egymás mellett működő, sőt elvileg egymással ellentétben álló szakterületek között tett különbséget. A modern munkajog korában tehát eleinte külön munkajogról nem is beszélhetünk. Csak amikor az állam a munkaszerződés mellé a munkásvédelmi jogot állította, teremtette meg a vagyonjogtól különböző önálló munkajogot. 5. A kollektív munkajog szaka Németországban. Hogy az erőviszonyok egyenlőtlenségét megszüntessék, a munkások szövetségekbe (szakszervezetekbe) tömörültek. Céljuk az volt, hogy a bér- és egyéb munkafeltételekről folytatott tárgyalások során, a vállalkozókkal szemben egységes tömegként léphessenek fel. Amíg tehát eleinte a vállalkozó és a munkavállaló közötti munkaszerződés állott a szociálpolitika és a munkajog középpontjában, addig az új korszakban a vállalkozók és a munkások egyesülései