Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 1. szám - A beszerzési szerződések és az árszabályozás

35 — (12.) A külföldi honos felperes részére az 1939 május 1. napjáig terjedő időre megadott munkavállalási engedélyt az illetékes hatóság nem hosszabbította meg. Minthogy ezért a felperesre nézve a szerződésileg elvállalt munka teljesítése az alperesre nézve pedig a felperes további alkalmaztatása a 100.000/1930. B. M. sz. rendeletben foglalt tilalom folytán a munkaadó alperes személyén kívül eső okból lehetetlenné vált és az alperes a rendelet 15. §-ának 2. bekezdésében a munkavállalási engedély meghosszabbítása tekintetében előírt kérelmezési kötelezettségnek eleget tett, ezen túlmenő kötelezettség pedig alperest nem terhelte, az alperes jogosult volt a szolgálati viszony azonnali hatályú megszüntetésére (C. EL 3226/1940.) — (13.) A kötelem megszűnik é~ az adós felszabadul a teljesítési kötelezettség alól, ha a szolgáltatás az adós hibáján kívül általában, vagy csak őreá nézve, tárgyilag, jogilag, vagy gazdaságilag lehetetlenné válik. Ilyen esetben az adós sem teljesítésre, sem kártérítésre nem kötelezhető, hanem csak az előbbi állapot visszaállításának van helye. Az államrendőrség budapesti főkapitánysága a felperes mint zenekarvezető vállalkozó ellen rendészeti szempontból kifogást emelt, közölte alperessel, hogy a felperes részére a fellépési engedélyt nem adja meg és hogy e miatt a felperes az alperes előadásain mint zenekarvezető részt nem vehet. Alperes erről a felperest nyomban értesítette. Alperesre nézve tehát a felperesnek zenekarvezetőként való alkalmazása a megállapodás létrejötte után történt és alperesre kötelező rendőrhatósági intézkedés folytán — az alperes hibáján kívül — jogilag lehetetlenné vált és így alperes a felperesnek az alkalmazás elmaradása miatt kártérítési felelősséggel nem tartozik. Az alperes kártérítési felelősségének megállapítására az sem nyújt alapot, hogy a fellépési engedély kiadását megtagadó határozat jogorvoslattal esetleg sikeresen megtámadható lett volna és alperes az ellen jogorvoslattal nem élt. A per adatai alapján ugyanis nem állapítható meg, hogy a felperes fellépési engedélyének megszerzése az alperest terhelte. (C. II. 3075/1940.) — (14.) Az azonnali hatályú felmondás okait ugyan akként kell az alkalmazottal közölni, hogy az ne lehessen kétségben a tekintetben, hogy az elbocsátása miért történt, de az okok részletes megjelölésére csak annyiban van szükség, amennyiben e nélkül az alkalmazott a vele szemben foganatosított rendszabály alapja felől bizonytalanságban maradna és ezáltal az utólagos igazolás lehetőségétől elesne. (C. II. 3179 1940.) — (lő.) Az alperes r. t. alkalmazottai elismert vállalati nyugdíjpénztárának alapszabályai szerint az alperes alkalmazottai közül csak azok lesznek a nyugdíjpénztár tagjai és szereznek nyugdíjjogosultságot, akiket a nyugdíj bizottság a nyugdíjpénztárba felvesz. A nyugdíjpénztár tagsági kötelékébe fel nem vett alkalmazottak, tekintet nélkül szolgálati idejükre, nyugdíjra igényt nem tarthatnak. Az alapszabályok e rendelkezései sem tiltó jogszabályba, sem a jóerkölcsbe nem ütköznek. A szerződési szabadság elvéből kifolyóan a nyugdíjjogosultság megszerzésének feltételei és módjai szabadon lévén megállapíthatók, érvényes feltételként volt kiköthető a nyugdíjpénztár tagjai közé való felvétel s így alaptalanul támadja felperes a kikötést kizsákmányolás és a nyugdíjigény kijátszása címén. (C. EL 3396/1940.) Üzletátruházás. — (16.) Üzletátruházásról nemcsak akkor lehet szó, ha a kereskedelmi üzlethez tartozó minden vagyonérték a maga összegében átvételre kerül. Megállapítható az üzletátruházás az eset körülményei szerint