Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 8. szám - Hitelszövetkezeti földbérletek jogi szerkezete

505 részének örökértékű fejtegetéseit s ezzel ismét hozzájárult ahhoz, hogy a magyar jogirodalomnak ez a drágaköve a gyakorlati jogász számára is hozzáférhetőbbé váljék. Kitér a szerző a különös telekkönyvekre vonatkozó (bányatelekkönyv, vasutak és csatornák központi telekkönyve, ipari vállalatok központi telekkönyve) rendelkezésekre is. Részletes jogszabálymutató és betűrendes tárgymutató emeli a munka gyakorlati használhatóságát. Torday Lajos Közadók kezelése és behajtása. (Szerkesztette és magyarázatokkal ellátta : dr. Sulyok Endre pénzügyminiszteri titkár, közigazgatási bírósági tanácsjegyző. 1941., szerző kiadása. XVII. + 946. oldal.) Alig félesztendővel „Egyenesadóreform" című munkájának megjelenése után, a szerző újabb összefoglaló pénzügyjogi kézikönyvet ad a szakember és a nagyközönség kezébe. Az egyenesadók egyes jogszabályainak módosítása (1940 : XXII. t.-c.) és az új társulatiadó-törvény (1940 : VII. t.-c.) alkalmat adott a szerzőnek, hogy egyenesadó-rendszerünk teljes egészét magábafoglaló, fejtegetésekkel bőven ellátott szakkönyvet írjon. Ezt a munkát, mely anyagi pénzügyi jogunk egyik legnagyobb, szerteágazó területét öleli fel, kiegészíti a szerzőnek most megjelent könyve : a közadók kezelése és behajtása, mely a pénzügyi eljárásjog teljes egészét magába foglalja. Az egyébként kimondottan gyakorlati jellegű könyvet egy valóban érdekfeszítő történelmi visszapillantás vezeti be, mely színesen vetíti elénk adórendszerünk és adójogunk fejlődését Szent István törvényeitől napjainkig. Már az Árpádházi királyok törvényeiben találkozunk számos olyan adójogi intézménnyel (bevallás, felfedező eskü, közös háztartás adóztatása, létminimum, adócsalás, magasabb adótételben nyilvánuló progresszivitás, hűséges behajtás biztosítása), mely élénk bizonysága az akkor még fiatal magyar birodalom rendkívüli jogi érzékének és viszonylag fejlett jogi életének. Megtudjuk ebből a visszapillantásból, hogy már Zsigmond király 1405. évi decretuma részletesen szabályozta az adó kivetését és behajtását, II. Ulászló 1492. évi decretuma pedig már az örökösödési adót is behozza, s egyúttal jogorvoslati lehetőséget is biztosít a fizetésre kötelezetteknek. •— Az elkövetkező évszázadok során viselt sok háború, a törökdúlás, s az ezt követő nehéz idők az adók súlyosbodását vonták maguk után, de egyúttal az adórendszer és adójog kialakulására is termékenyítőleg hatottak. Fordulópontot, s a rohamos fejlődés megindulását jelenti az 1847—48. évi XIII. t.-c, mely a közteherviselés elvét mondotta ki. Az ekkor megindult fejlődés legjelentősebb állomása azután a legújabb időkben az 1923. évi VII. t.-c, mely az adókezelés és behajtás önálló jogterületének alapjait veti meg. A törvényben lefektetett alapelveket az 1923—25—• 27. években megjelent, s fokozatos fejlődést mutató hivatalos összeállítások vitték át a gyakorlatba. Az 1927. évi összeállítás óta számos kiegészítő rendelet jelent meg, az egyes, nem kellően szabályozott vagy vitás kérdéseket pedig a pénzügyminisztérium ad hoc rendelkezései és a m. kir. Közigazgatási Bíróság joggyakorlata alakította ki. így azután az 1927. évi hivatalos össze-