Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 8. szám - Hitelszövetkezeti földbérletek jogi szerkezete

504 IRODALOM Dr. Sárffy Andor : Telekkönyvi rendtartás. (Budapest, Stádium R.-T., 1941. XXIV. + 608. lap.) A végrehajtási jog kommentárjának kiváló szerzője ez alkalommal a gyakorlati jogász számára másik legnélkülözhetetlenebb joganyagnak, a telekkönyvi jognak a feldolgozását tűzte ki céljául. — A telekkönyvi jog minden részletét felölelő kiváló munka az elméleti és a gyakorlati jogász számára egyaránt nélkülözhetetlen forrásművet jelent. Különös jelentőséget nyer ez a munka most, amidőn a visszacsatolt területek jogászainak feltétlenül szükségük van az egyes joganyagokat rendszeresen átfogó gyakorlati munkákra, mert a visszacsatolt területek jogászai kezébe olyan támogatást és vezérfonalat ad, melynek segítségével a telekkönyvi jog szövevényes rendszerében biztosan igazodhatnak el. Az általános és különös részekre tagozódó munka gerincét a telekkönyvi rendtartás szabályainak ismertetése adja. Az általános részben tárgyalja a szerző a telekkönyvnek, mint az ingatlanok dologi jogviszonyai közhitelű nyilvántartására szolgáló nyilvános lajstromnak a rendeltetését, történeti fejlődését. Rámutat arra a körülményre, hogy Magyarország a telekkönyvi jog szempontjából is két jogterület volt : az országbírói értekezlet területe és az osztrák magánjog területe, főként Erdély. Ez a kettéválás azonban a legújabb időkben megszűnt, mert 1941. évi február hó 23-án az 1440/1941. M. E. számú rendelet a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészeken is hatálybaléptette az 1861. évi országbírói értekezlet által fenntartott telekkönyvi rendtartást. A szerző a megfelelő helyeken mégis ismerteti az igazságügyminiszter által az 1870. évi február hó 25-én kelt 264. I. M. E. számú rendelettel kiadott ú. n. erdélyrészi telekkönyvi rendtartás egyes rendelkezéseit, mert jóllehet ez a rendelet az 1440/1941. M. E. számú rendelet folytán már hatályát vesztette s egyébként is nagyrészt azonos volt az országbírói értekezlet által fenntartott telekkönyvi rendtartás szövegével, mégis itt-ott a bírói gyakorlat felhasználta annak szövegét az országbírói értekezlet területén is a telekkönyvi rendtartás egyes homályos rendelkezéseinek értelmezésénél. A különös részben ismerteti a szerző a telekkönyvi rendtartás érvényben lévő 49—175. §-ait. Minden egyes résznél kitér az ezideig még hatályba nem léptetett 1938 : XI. t.-c. rendelkezéseire is. Az egyes részeknél kimerítően taglalja a vonatkozó bírói gyakorlatot, az egyes vitás elvi részeknél kitér a jogirodalomban odavonatkozóan kialakult felfogásokra s azok kritikáját is adja. Természetesen feldolgozást nyertek a munkában a telekkönyvi rendtartással kapcsolatos összes jogszabályok, az azzal kapcsolatos egyéb jogágak megfelelő részei, a magánjogi törvényjavaslat megfelelő rendelkezései és mint a munka különös érdemét kell kiemelnünk, hogy feldolgozza Grosschmid Fejezeteinek, különösen annak a telekkönyvi szolgáltatásról szóló