Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 1. szám - A beszerzési szerződések és az árszabályozás

34 A társaság hitelezőjének pedig a K. T. 269. § alapján jogában áll követelesét az egyetemleges adósok bármelyike ellen tetszés szerint érvényesíteni és ehhez képest annak érvényesítéséről egyik vagy másik adóssal szemben le is mondani. Ebből okszerűen következik, hogy a hitelező követelésének az egyik társtag ellen való érvényesítése a joggal való visszaélés tekintete alá abban az esetben sem eshetik, ha ennek folytán a megtámadott adós esetleg el is veszti az adóstársai ellen való fellépésének anyagi lehetőségót és ebből netalán kára keletkezik, mert a megtámadott adós a követelés kielégítésével csak az egyetemlegességből folyó saját kötelezettségét teljesíti, az a kérdés pedig, hogy a kötelezettség az egyetemleges adóstársak között miként oszlik meg: a tagok egymásközti jogviszonyára és nem a hitelezőre tartozik (C. 2617/1940.) Szolgálati viszony. — (10.) Az alperes mint köztámogatásban részesülő és a 4600/1933. M. E. sz rendelet (R.) I. fejezetének rendelkezése alá eső részvénytársaság a felperesnek nála viselt állását a Közérdekeltségek Felügyelő Hatóságának a R. 6. §-ának 3. pontja értelmében hozott határozata alapján felmondotta, egyben közölte a felperessel, hogy amennyiben a Felügyelő Hatóság határozatát sérelmesnek tartaná, az ellen a R. 21. § alapján eljáró döntőbírósághoz panasszal fordulhat. A R.-nek az a rendelkezése, amely a törvényes felmondási időre járó javadalmazás megállapítását és az ily tárgyú határozatok elleni jogorvoslatot vonta el a rendes bíróság hatásköréből, helyesen csak akként értelmezhető (R. 19. §), hogy kizárólag a törvényes felmondási időre járó javadalmazás számszerű megállapítása tartozik a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága, illetőleg a döntőbizottság hatáskörébe, ellenben a felmondási idő terjedelmének megállapítása, valamint a teljesítésre irányuló kérelem elbírálása erre vonatkozó eltérő rendelkezés hiányában a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. (C. II. 3209/1940.) — (H«) A szolgálati viszony közös megegyezéssel bármikor megszüntethető. Ha az alkalmazott a munkaadója tudtával és hozzájárulásával másnak a szolgálatába lép át, ezzel a korábbi szolgálati viszony a felek hallgatólagos megegyezése folytán felmondás nélkül is megszűnik. Abból a tényállásból, hogy a felperes más vállalat kötelékébe lépett át s munkaerejét teljesen ennek az érdekében fejtette ki, illetményét pedig új munkaadójától kapta és alperessel szemben illetményigényt nem is támasztott, viszont az alperestől korábban nyert s a cégjegyzékből nem törölt cégjegyzői jogosultságát az új munkaadóval kötött megállapodás szerint nem is gyakorolhatta, következik az alperessel fennállott szolgálati viszonynak a peres felek magatartása következtében történt megszűnése. Nem cáfolja meg ezt az alperes volt elnöke által felpereshez intézett levélnek arra utalása, hogy a felperes delegálva volt az új részvénytársasághoz. A „delegálás" megjelölést a fentiek szerint fennforgó tények kétséget nem tűrően hibásnak mutatják. A kereskedelmi szokás szerint delegálás akkor történik, ha egy vállalat az általa alapított vagy vele érdekközösségben lévő más céghez saját érdekei védelmére a maga személyzetének egy vagy több tagját rendeli ki a nélkül, hogy a kirendeltnek (delegáltnak) az új munkahelyén szolgálati viszonya létesülne. A felperes azonban új munkahelyén új alkalmaztatási szerződés alapján új függési viszonyba került és az innen járó ellenszolgáltatásért kötötte le munkaerejét és idejét, ami megdönti kirendelt voltát és administrateur delegué minőségét (C. II. 3217/1940.)