Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 8. szám - A társadalombiztosítási törvények módosítása

473 határozmányokat tartalmazó levelet a kötelezvény 0.6 százalékos illetékével sújtja, annak dacára, hogy a kincstár a váltóleszámítolásból folyólag megfelelő bevételre tesz amúgy is szert. Gazdaságilag is indokolatlan a hiteléletnek ily megterhelése. Akkor, amidőn az egész gazdasági élet arra van beállítva, hogy miként legyenek a hitelfeltételek lehetőleg olcsók, nem lehet az adósok terhét az évi kamat egynegyedével vagy egyötödével fokozni. Éppen azért kívánatos volna, hogy abban az esetben, ha valamely hitelintézet váltóhitelt nyújt, e váltóhitelnyujtásnak közelebbi feltételeit szabályozó s a váltóleszámítolással kapcsolatos mellékkikötéseket tartalmazó, az adós által kiállított levél után illeték ne rovassék le, miután a hitel amúgy is csak szabályszerűen felbélyegzett váltók alapján vehető igénybe. Dr. Nyulászi János \jA társadalombiztosítási törvények módosítása A Budapesti Közlöny folyó évi 188. számában jelent meg a társadalombiztosításra vonatkozó egyes rendelkezések módosítása és kiegészítése tárgyában intézkedő 5960/1941. M. E. számú rendelet. A kormányrendelet egyfelől a betegségi és baleseti kötelező biztosításról szóló 1927:XXI. tc. (a továbbiakban: T.), másfelől az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításra vonatkozó 1928:XL. tc. (a továbbiakban: Tö.) egyes rendelkezéseit módosítja. A megjelent kormányrendelet nem az első olyan jogalkotás, amely a szóbanlevő törvényeket módosítja és kiegészíti, mert 1931. év óta egész sora jelent meg az idevonatkozó rendeleteknek, úgyhogy a társadalombiztosítási jogszabályokban való eligazodás ma már a szakemberek részére sem könnyű feladat. Most már feltétlenül szükséges tehát, hogy a törvény az összes módosítások figyelembevételével és a szükséges egyszerűsítések keresztülvitelével újból szövegeztessék, amire — a bányanyugbérbiztosítási reformot tárgyaló kormányrendelet megjelenése után — remélhetőleg hamarosan sor fog kerülni. Mind a társadalombiztosítási szakemberek, mind az érdekeltségek részéről már régóta várt és most megjelent kormányrendelettel (alábbiakban: R.) a magyar szociális jogalkotás jelentős lépéssel jut előre a haladás útján. Szociálpolitikai szempontból a R. rendelkezései négy csoportba sorolhatók. Az első csoportba tartoznak azok a rendelkezések, melyek a betegségi, a baleseti, valamint az öregségi stb. biztosításban a szolgáltatásokat jelentős mértékben emelik. Tekintettel ugyanis a rendkívüli körülmények okozta megélhetési áremelkedésekre, a szolgáltatások már alacsonyaknak bizonyultak. Ugyané csoportba sorolhatók azok a rendelkezések, melyek a szolgáltatások megszerzését megkönnyítik. Ez utóbbi téren meg kell említeni, hogy a munkavállalói érdekeltség régen óhajtott kívánsága — és pedig az,