Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 8. szám - A társadalombiztosítási törvények módosítása

474 hogy az öregségi járadékra igénytadó korhatár a jelenlegi 65. életévről a 60. életévre szállíttassék le — egyelőre nem ment teljesedésbe. A társadalombiztosítási kérdésekben otthonos, tárgyilagos szakemberek előtt azonban tudott dolog, hogy a korhatár leszállítása nem a kormány vagy a munkaadói érdekeltség szűkkeblüsége folytán maradt el, hanem azért, mert az öregségi biztosítási ág biztosításmatematikai számításait még nem lehetett elvégezni és így a fedezet kérdésének bizonytalansága miatt a korhatár leszállítását egyelőre nem lehetett keresztülvinni. A rendelkezések második csoportjába sorolhatók a családvédelmi intézkedések. Idetartozik a betegségi biztosításokon a szülészeti segélyek felemelésén felül az az úttörő jelentőségű rendelkezés, mely a táppénzre jogosult biztosított részére felesége és gyermekei után — mint új segélynemet -— táppénzpótlékot állapít meg. Az öregségi és rokkantsági biztosításban pedig a rendeletnek az a rendelkezése, amely az eddiginek kétszeresére emeli a gyermekpótlékot. A családalapítás lehetőségét kívánja előmozdítani az a rendelkezés, amely szerint a férjhez menő biztosított nőnek az öregségi biztosításban eltöltött százheti biztosítási viszony után már kiházasítási végkielégítés jár. Családvédelmi szempontból fontos az a rendelkezés is, amely a gyermeket az öregségi stb. biztosításban is teljesen árvának tekinti akkor is, ha szülője él ugyan, de az a gyermeket elhagyta, vagy róla gondoskodni nem tud, valamint az a rendelkezés, mely a továbbtanuló árva részére a járadéknyujtási korhatárt felemeli. A rendelkezések harmadik csoportjába sorolhatók a biztosítási kötelezettség körének megváltoztatásával és szüneteltetésével kapcsolatos rendelkezések. A rendelkezések negyedik csoportjába sorolhatók a társadalombiztosító intézetek önkormányzatát, igazgatását és ügyvitelét érintő rendelkezések, valamint azok a rendelkezések, amelyek az eddigi törvényes rendelkezéseket, viták elkerülése végett, világosabbá és szabatosabbá teszik. Tekintettel arra, hogy a társadalombiztosítási jog ma már a közönség -— de különösen a jogászközönség — igen nagy körét érinti és érdekli, ezért a R. jelentősebb intézkedéseit részletesebben is ismertetjük. A R. 1. §-a a T.-ben felsorolt biztosításra kötelezett közületi munkaadók körét kiegészíti: a bevett, valamint az elismert vallásfelekezetek bármely fokú önkormányzati testületeivel. Az ipari munkavállalók körét kiterjeszti azáltal, hogy a korábban háztartási munkavállalóknak minősültek közül a magánszemély által foglalkoztatott: a) magángépjárművezetőt, b) legalább 4 középiskolát végzett magántitkárt, tanárt, oktatót, nevelőt, felolvasót stb. ipari munkavállalónak minősíti. A R. 2. §-a kimondja, hogy fenti b) pont alatt felsoroltak csak akkor esnek biztosítási kötelezettség alá, ha javadalmazásuk havonta 400 P-t, illetőleg évi 4800 P-t nem halad meg. A R. 3. §-a a T.-nek és a Tö.-nek azt a rendelkezését, hogy az értelmiségi biztosítottak csoportjába tartozók biztosítási kötelezett-