Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 8. szám - A törvényhozói összeférhetetlenség reformja

456 vagy egyelőre ne,m látott esetekre is vonatkozik és így jobban állja az idők változását". ,Bzért helyes az országgyűlési bizottságok előtt fekvő tervezetnek az a rendszere, hogy az összeférhetetlenség meghatározásában általános, egyetemes, átfogó és elvi szempontokból indul ki, tartózkodik az összeférhetetlenségi esetek taxátiv felsorolásától és a szabályozás súlypontját inkább az összeférhetetlenségi eljárás intézményes biztosítékainak kiépítésére helyezi, azaz kellő szervezeti és eljárási biztosítékok útján gondoskodik arról, hogy az összeférhetetlenségre megállapított hatályos anyagi jogi jogkövetkezmények valóban és komolyan alkalmazásra kerüljenek. A politikai élet körében ebben a vonatkozásban szerzett tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy ezen a téren inkább a jogi és erkölcsi elvek szigorúbb gyakorlati érvényesítésére s a jogkövetkezmények sokkal hatályosabb alkalmazására és az erőteljesebb végrehajtásra van szükség. Egy jeles francia jogász és politikus: Piétri volt igazságügyminiszter ezt a gondolatot jellegzetesen és tömören fejezi ki a „Revue des Vivants" című folyóirat 1929. évi januári számában, amikor az összeférhetetlenségi kodiíikáció alapelvéül a következő gondolatot teszi: „Un minimum d'interdictions, un maximum de sanctions". El kell fogadni azt a nézetet, hogy az összeférhetetlenség kérdés,e annak a joganyagnak a körébe tartozik, amelyben az alaki természetű jogszabályoknak, tehát a szervezeti és az eljárásjogi rendelkezéseknek nagyobb jelentősége van, mint az anyagi jogi rendelkezéseknek. Ezért helyes és célszerű a bizottságok előtt fekvő tervezetnek az a konstrukciója, amely a szabályozás súlypontját olyan összeférhetetlenségi eljárásra helyezi, amely egyrészt lehetőséget ad a felmerült összeférhetetlenségi esetek tényálladékának minden jogi formalizmustól mentes, szabad és tárgyilagos mérlegelésére, de nem ad lehetőséget a konzekvenciáknak politikai vagy nem a közérdeket szolgáló más szempontok által befolyásolt alkalmazására. Ennek az elvi álláspontnak a kifejezésre juttatása mellett sem voltak a tervezet megalkotói azon a nézeten, hogy az összeférhetetlenségi bíráskodást teljesen ki kell venni a törvényhozás kezéből és azt valamely más állami, esetleg bírói szervre bízni. A legújabb közjogi fejlődés éppen eléggé összezavarta az egyes államhatalmi ágazatok működését s Montesqieu ugyancsak csodálkoznék azon, mi lett az ő híres „séparation des pouvoirs" princípiumából, amelyet pedig több, mint egy évszázadon keresztül a parlamentáris rendszeren nyugvó államkorjmányzás egyik alapvető dogmájául tartottak, ha ma felébredne és látni volna kénytelen, hogy a végrehajtó hatalom mennyire átvette a törvényhozó hatalom funkcióinak nagy részét, a törvényhozó hatalom mily mértékben befolyásolja, irányítja és ellenőrzi a végrehajtóhatalom működését, a bírói hatalom pedig mennyire bifurkálódik, illetve „trifurkálódik" mind a kettőben. Igen sok biel- és külföldi alkotmányjogász azt tartja, hogy az