Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 8. szám - A törvényhozói összeférhetetlenség reformja

455 termelésnek, a jövedelemelosztásnak, a hitelezésnek, a belföldi vagy nemzetközi forgalomnak és árképződésnek olyan részletágazata, amelynek alakulása ne függne vagy a kormányzat, vagy a törvényhozás hatalmi szavától, hol találni olyan törvényhozót, akinek személyi, osztály-, avagy foglalkozásbeli érdekét ne érintené e gazdasági kérdések ilyen vagy olyan értelmű eldöntése, akinek állásfoglalását tehát akarva, nem akarva ne befolyásolná az ő társadalmi vagy gazdasági helyzete, illetőleg egyéni érdeke? Ami voltaképpen azt jelenti, hogy napjainkban az életviszonyok kényszerű alakulása miatt csupán elméleti értéke van Plátó ama követelésének, amely szerint az állam ügyeit olyan „bölcsek"-nek kell intézniök, akiknek anyagi és lelki függetlenségét a legszigorúbb garanciák bástyázzák körül. Ma meg kell elégednünk olyan viszonylagos értékű megoldással, amely ezt a kérdést a mai viszonyok között elérhető legnagyobb tökéletességgel rendezi. Ennek a megállapításnak helyességét bizonyítja az is, hogy a probléma minden egyes belföldi vagy külföldi ismerője egyaránt arra az eredményre jut, hogy igen nehéz olyan megoldást találni, amely legalább viszonylag megközelíti az elérendő célt. A nehézség lényegére az 1921. évi francia összeférhetetlenségi vita előadója a következőkben mutatott rá a francia parlamentben: „Toujours l'on est arrété devant les difficultés de sortir du verbalisme des vélléités généreuses et de la généralité des ordres du jour pour entrer dans le domaine des réalités \ pratiques, des dispositions positives et pourvues de sanctions". A nehézség nem az összeférhetetlenség fogalmi meghatározásában, de az összeférhetetlenség konkrét eseteinek a megállapításában rejlik, mert a társadaljni és a gazdasági fejlődés következtében szinte teljesen lehetetlen olyan pontos tényálladékok meghatározása, amelyek felölelnék azokat az eseteket, amelyeket a közfelfogás és a törvényhozói akarat a törvényhozói működéssel összeférhetetlennek tart. A tényálladékok részletező felsorolása — amint azt Egyed Istvánnak a törvényhozói összeférhetetlenségről szóló kitűnő munkája megállapítja •— az ellenkező eredményre vezetne. Igaza volt Polónyi Gézának, amikor a jelenleg hatályban levő összeférhetetlenségi törvény képviselőházi tárgyalásakor rámutatott, hogy taxacióval, az ú. n. felsorolás módszerével soha semmiféle összeférhetetlenségi törvényt a világon, amíg emberek vannak, ,emberek számára megalkotni nem lehet. „Mentől többet taxálunk, — mondotta — annál több kivételt kell csinálni, annál több kibúvó ajtót biztosítani és annál inkább tesszük lehetővé annak a kijátszását, az érdekeltségi és tisztességi összeférhetetlenségi kérdést pedig taxációkkal és paragrafusokkal a világon senki sem tudja megállapítani, mert ez az életnek fejlődő törvényei szerint naponként változik, éppúgy, mint a társadalomnak felfogása maga is változik a tisztesség és érdekeltség kérdésében." Találóan állapítja meg tehát az 1932. évi javaslat általános indokolása, hogy „hosszabb időre való szabályozás csak elvi alapokon lehetséges, az elvi alap a nem látott