Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 8. szám - A törvényhozói összeférhetetlenség reformja

454 Érdekes vita tárgya volt az időszerűség kérdése is. Voltak u. i. felszólalások, — mégpedig igen súlyos személyiségek részéről — amelyek azt a kérdést vetették fel, van-e ma egyáltalán értelme a törvényhozói összeférhetetlenség új szabályozásának, amikor ez a szabályozás a dolog természeténél fogva csakis a mai alkotmányos berendezkedésünket tarthatja szem előtt, viszont nem tudni, hogy ez az alkotmányos berendezkedés az elkövetkező jövőben nem fog-e átmenni olyan változásokon, amelyek — ,esetleg eltávolodva a mai népképviseleti rendszertől — a törvényhozói összeférhetetlenség kérdésének egészen más jelentőséget adnak. Erre a megjegyzésre az volt a válasz, hogy az időszerűség kérdésének megvitatása „nem időszerű", mert azt az összes körülmények figyelembevétele mellett már eldöntötte a kormány, amikor e probléma .megoldását a legfontosabb és legsürgősebb kormányzati feladatként jelölte meg s eldöntötte az országgyűlés két Háza is, amikor a kérdés napirendre tűzéséhez egyhangúan hozzájárult. Nyilvánvaló, hogy a kormánynak és a két Háznak az állásfoglalásában közvetve annak megállapítása is bennfoglaltatik, hogy az összeférhetetlenségre vonatkozó új jogszabályokat a jelenlegi alkotmányos berendezkedésünk szem előtt tartásával kell megalkotni. A bizottság tisztában volt azzal is, hogy a legnehezebb feladat az összeférhetetlenség határvonalának olyan értelmű meghúzása, hogy az legalább megközelítően elérje a kitűzött célt: az országgyűlési tagok politikai és erkölcsi függetlenségének hatályos biztosítékokkal való körülbástyázását, viszont ne zárja ki az arra hivatott gazdasági szakemberek közreműködését a törvényhozás munkájából. Ellenkező esetben ugyanis az a veszély fenyeget, hogy a törvényhozás kizárólag az ú. n. „professzionista politikusok" színterévé válik, akiknek számára a törvényhozói hivatás puszta kenyérkereset és polgári megélhetés. Megfelelő megoldás elérése ma sokkal nagyobb feladatot ró a jogalkotóra, mint az előbbi összeférhetetlenségi törvények előkészítésekor, amikor a főprobléma inkább a kormánytól — és így közvetve Bécstől — való függés megakadályozása volt, ellenben ma az a központi probléma, hogy egyrészt miként tétessék lehetetlenné, hogy a különböző gazdasági érdekeltségek a törvényhozás tagjain keresztül illetéktelen befolyást nyerjenek a törvényhozás működésére, másrészt pedig a törvényhozói minőség ne válhassék anyagi és más természetű olyan egyéni előnyök szerzésének alapjává, amelyeknél az ellenszolgáltatás a törvényhozói minőségnek megengedhetetlen felhasználásában rejlik. Tisztában kell lenni azzal is, hogy a kérdés gyakorlati megoldása napjainkban, a mai politikai és gazdasági viszonyok között — még a háborútól eltekintve is — fokozottan nehéz, sőt sokszor talán leküzdhetetlen feladatokat ró a jogalkotóra. Mert a mai központosított, kötött és irányított gazdálkodás mellett, amikor az állam teljhatalmú ura és szabályozója csaknem az összes gazdasági funkcióknak s amikor nincs a