Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 8. szám - A törvényhozói összeférhetetlenség reformja

453 ahogy azokat a gazdasági liberalizmus szabad gazdálkodási rendszere idejében kellett számbavenni. A tervezetnek elvi alapra épített említett értelmű szabályozása ezért biztosítani kívánja azt, hogy az országgyűlés tagjaiban meg legyen a kellő megértés és a kérdésekre vonatkozó szakszerű hozzáértés, amit elsősorban azoknál kell feltételezni, akik saját életviszonyaik révén is megismerhették a törvényhozás elé kerülő gazdasági, vagy az azokkal rokon kérdéseket. A tervezet alapgondolatának érvényesülése tehát nem zárja ki, sőt nem is akadályozza az országgyűlés tagjainak gazdasági tevékenységét, részletekbe menő felsorolás mellőzésével azonban a tervezet alapjául szolgáló erkölcsi felfogás nyomatékos érvényrejuttatásával megállapítja az összeférhetetlenséget minden olyan esetben, amikor a gazdasági tevékenységben a törvényhozói hivatásnak az ország érdekében való lelkiismeretes és önzetlen ellátását érintő illetéktelen hatás érvényesül, vagy amikor az országgyűlés tagja ezt a tisztét a törvényhozói hivatás körébe nem tartozó ügyben a közéleti erkölcs és a törvényhozói önzetlenség követelményeivel össze nem egyeztethetően használja fel. Az összeférhetetlenség esetköreinek meghatározása mellett másik alapvető fontosságú kérdés az összeférhetetlenségi ügyekben való bíráskodás kérdés(e. E kérdés szabályozása tekintetében a tervezet az ú. n. „vegyes rendszert" követi, vagyis az összeférhetetlenségi bíráskodást a felsőház, illetőleg a képviselőház elnökének elnöklete alatt az országgyűlés és a legfőbb bíróságok tagjaiból alakuló vegyes bíróságra bízza, emellett az ügyek elbírálására alakszerűségektől lehetőleg mentes, rugalmas eljárást állapít meg. IV. A fentebb vázlatosan ismertetett tervezet rendelkezései köré csoportosította a képviselőháznak ,említett külön bizottsága az összeférhetetlenség szabályozására vonatkozó általános tanácskozásait. A bizottsági vita mind 'színvonalban, mind tartalomban, mind hangban méltó volt a vita tárgyát alkotó fontos alkotmányjogi problémához: a tanácskozások során a legkülönbözőbb pártok képviselői fejtették ki nézeteiket, de felszólalásaikban tartózkodtak pártpolitikai szempontok előtérbe állításától; nem volt egyetlen elütő hang, egyetlen elfogult kritika s a bizottság minden résztvevője valóban komoly igyekezettel törekedett arra, hogy a (mai viszonyok között lehető legtökéletesebb mű kerüljön ki a bizottság tárgyalásaiból. A vita során természetesen az összeférhetetlenség nagy elvi vonatkozásai, valamint a szabályozással összefüggő alkotmányjogi és általános politikai kérdések is felmerültek, sőt a bizottság arra is talált alkalmat, hogy az egyes fontosabb részletkérdéseket is behatóan megvizsgálja.