Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 8. szám - A törvényhozói összeférhetetlenség reformja

452 alakjában a szabályozás élére helyezi — amint azt egyébként az 1932-es javaslat is tette — azt az erkölcsi alapelvet, hogy az országgyűlés tagjának hivatása betöltésében csakis az ország egyetemes érdeke lehet irányadó s ehhez képest nem egyeztethető össze az országgyűlési tagsággal olyan helyzet, cselekmény vagy magatartás, amely az országgyűlés tagját akadályozhatja abban, hogy ezt a hivatását minden illetéktelen hatástól függetlenül, az ország érdekében, lelkiismeretesen és önzetlenül lássa el. Nem fér össze továbbá a tervezet szerint az országgyűlési tagsággal az sem, hogy az országgyűlés tagja ezt a tisztét ennek a hivatásnak körébe nem tartozó ügyben a. közéleti erkölcs és a törvényhozói önzetlenség követelményeivel össze nem egyeztethetően felhasználja. Összeférhetetlennek nyilvánít végül a tervezet az országgyűlési tagsággal minden olyan helyzetet, cselekményt vagy magatartást is, amely az országgyűlés tagját egyébként teszi méltatlanná a törvényhozói működés alapjául szolgáló bizalomra. A tervezet minden rendelkezésének alapgondolatát meghatározó ez az egyetemes elv jut kifejezésre az összeférhetetlenség esetköreire vonatkozó szabályokban. A tervezet a szabályozásnak ezt az elvi természetét egyébként a maga szerkezetében is kifejezésre juttatja és pedig azáltal, hogy az összeférhetetlenségnek az említett általános alapelvben összefoglalt eseteit -— minden taxativ felsorolás mellőzésével — összefoglaló módon határozza meg a függő helyzet és a méltatlanság, mint az összeférhetetlenség két forrásának esetkörében. A függő helyzetre és a méltatlanságra vonatkozó részletes rendelkezésekben is elvi természetű összefoglalás érvényesül s ezen az alapon szabályozza a tervezet az összeférhetetlenség eseteinek sorában egyfelől a gazdasági függést, továbbá az alkalmazás, megbízás, foglalkozás vagy egyéb természetű működés folytán előálló függést, másfelől az országgyűlési tagság méltatlan felhasználását, az országgyűlési tagsággal járó kötelesség megszegését, idegen érdekek szolgálatát és a hazafiatlanságot, mint a méltatlanság eseteit. Az összeférhetetlenségnek közismert leggyakoribb okozója az olyan értelmű gazdasági függés, amely a törvényhozás tagját akadályozhatja abban, hogy törvényhozói hivatását minden illetéktelen hatástól függetlenül, az ország érdekében, lelkiismeretesen és önzetlenül lássa el. Ezt az alapgondolatot a tervezet azáltal is kifej ezi, hogy az összeférhetetlenséget okozó gazdasági függés esetkörének szabályozását helyezi a rendelkezések középpontjába. Nyomatékosan szem előtt tartja azonban azt, hogy a mai gazdasági rendszerünkben az országnak igen széles rétegei sűrűn kerülnek jogviszonyba a kormánnyal, más hatóságokkal és közintézetekkel, mihez képest az országgyűlés tagjai és a hatóságok közötti kapcsolatokat sok tekintetben más szemszögből kell megítélni, mint