Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 8. szám - A törvényhozói összeférhetetlenség reformja

450 szintén megalakult — szintén befejezi a kérdés általános megvitatását, hogy ekként a képviselőházi bizottság már a felsőház szempontjainak ismeretében foghasson hozzá a részletes vitához. Mikor e sorokat írjuk, a felsőház bizottsága is megkezdte a kérdésre vonatkozó tanácskozásait. II. A törvényhozói összeférhetetlenséget szabályozó törvény előkészítése tehát nem a törvényalkotás szokásos módja szerint történik. Az országgyűlési bizottságok ezúttal nem a kormány által kidolgozott és indokolással ellátott törvényjavaslatot veszik tárgyalás alá: a bizottságok feladata ebben az esetben magának a törvényjavaslatnak az előkészítése, kidolgozása. A törvényelőkészítésnek e kivételes módjával a törvényhozás azt a gyakorlatot követi, amelyet az ezidőszerint még hatályban lévő összeférhetetlenségi törvény, az 1901. évi XXIV- törvénycikk és a korábban hatályban volt összeférhetetlenségi törvény, az 1875. évi I. törvénycikk megalkotásakor is szem előtt tartott. Mind két törvény előkészítése u. i. olykép történt, hogy a képviselőház által erre a célra kiküldött külön bizottságok dolgozták ki a törvényjavaslatot s a bizottságok által megállapított szöveg került azután a törvényhozás elé. Ezt az eljárást indokolja a szabályozandó kérdés igen nagy alkotmányjogi jelentősége mellett az a körülmény, hogy az összeférhetetlenség szabályozására vonatkozó állásfoglalás a legszorosabb összefüggésben állván a törvényhozó testületek összetételével és belső életével, kívánatos, hogy e törvényhozó testületek közvetlenebb befolyást nyerjenek már a vonatkozó javaslat kidolgozására is. Ezt az indokot maga a miniszterelnök fejtette ki különös nyomatékkal a képviselőház június 20-i ülésében: „Ennek a kérdésnek különleges alkotmányjogi jelentősége indokolttá tenné, — mondotta — hogy a törvényalkotás kezdeményezésének ne a szokásos útján haladjunk. Nevezetesen a törvényhozói összeférhetetlenség olyan kérdéseket érint és olyan kérdéseket vet fel, amelyek a két Ház belső életét, működését, a közéleti erkölcs elveinek a törvényhozókra való alkalmazását, a törvényhozói minőség különleges feltételeit, sőt a törvényhozó személyes kapcsolatait, magatartását és cselekvéseit érinti, azaz olyan kérdéseket, amelyek felett és amelyekkel szemben a Háznak, a Ház tagjainak kell majd állást foglalniok és a Háznak kell e kérdések elbírálásánál a maga befolyását érvényesítenie. Ezért a kormány helyesebbnek tartaná, hogy ennek a törvénynek megalkotása olyan módon történjék, hogy már a törvényjavaslat előkészítésébe vonassék bele a Ház." A miniszterelnöknek ez a nagy alkotmányos érzékről tanúskodó felfogása megértő visszhangot keltett a törvényhozás tagjai között, aminek ezek a bizottsági üléseken kifejezést is adtak.