Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 6. szám - A fogyasztás képviselete a gazdaságszervezeti jogban

335 vetőmagbeszerzési egyesülések „fogyasztói" jellege már sokkal közelebbi és valószerű, bár a fogyasztás egy bizonyos fogalmához képest ez a szereplésük is egy termelési folyamat előkészítése.4 Ugyanez azonban a helyzet más síkon egy kisiparosi beszerzési egyesülés esetében. Az ily értelemben felfogott fogyasztás-képviselet igen könnyen a fogyasztás védelmének képzetét társítja, annyival is inkább, mert ilyen színezettség teljesen nem is zárható ki a képviseltetés gondolatából. Ez a védési tendencia azonban nagy óvatosságra int különösen akkor, ha a fogyasztás-képviseletnek egy belterjes állami érdeklődést vagy beavatkozást feltüntető gazdaságrendszerben játszott szerepét vizsgáljuk. Kétségtelen ugyanis, hogy — normális viszonyokat feltételezve — semminemű állami gazdaságirányítási cselekvés megítélésénél nem szabad abból a feltevésből kiindulnunk, hogy az valamely pozíció érdekéhen és így a másik rovására irányul. Helyesen emeli ki az egyik erőteljesen gazdaság-irányító államrendszerrel kapcsolatban Bonnard, hogy az államot nem lehet olyan tényezőnek tekinteni, amely pl. a fogyasztók érdekeit védi a termeléssel szemben, mert az állam ebben a vonatkozásban sem osztályállam — bárminő gazdasági rendszer esetén sem —, hanem az összeség érdekeinek a képviselője : un État d'intérét général,5 vagy ahogyan Haussmann fejezte ki magát Carl Schmitt6 nyomán, aki az állam semlegessége elképzelhető variánsait vizsgálta : az összes gazdasági csoportok, tevékenységi formák és pozíciók érdekeit magában relativizáló egység és összesség bizonyos értelmű semlegessége,7 ami mindenesetre e tényezők valamelyike ellen kihegyezett irányzat hiányát jelenti. Bizonyos jogrendszerek egyes intézményei és intézkedései külső látszatuk szerint valóban némi indokoltsággal kelthetik egy ilyen „támadó védelem" létezése és szükségessége képzetét. így pl. a német gazdasági kormányzat tudatos harcot folytat az ú. n. „Handelsspanne" megrövidítése érdekében : az 1937 október 29-i rendelet csak a „nemzetgazdasági szempontból indokolt" beiktatódást engedi meg az áruforgalomba, de hasonló célt akar elérni a „nagykereskedelem védelméről szóló" 1940 január 15-i rendelet is.8 Az üzemlétesítések és bővítések korlátozásáról és tilalmáról szóló rendkívül terjedelmes joganyag is azt a célt szolgálja, hogy a ter4 Axelsen Drejer, A. : Die landwirtschaftlichen Genossenschaften im dánischen Binnen- und Aussenhandel mit pflanzlichen und tierischen Produkten. Internationale Agrár Rundschau, 1939. 6. 47—48. 5 Bonnard, Roger : Syndicalisme, Corporatisme et État corporatif. Paris, 1937. 72. 6 Schmitt, Carl : Der Hüter der Verfassung. Tübingen, 1931. 111—115. 7 Haussmann, Fritz : Rechtsstaat und ,,Wirtschaftslenkung". Basel, 1938. 218. 8 Bertelsmann: Ernáhrungs- und Landwirtschaft. (Kartei-Handbuch, Preise VIII.) A. VI. — Martin, Oskar : Anordnung zum Schutze des Grosshandels vom 15. Január 1940. (Kartei-Handbuch, Grosshandel TI.)