Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 6. szám - A fogyasztás képviselete a gazdaságszervezeti jogban

336 melvény racionálisabb — s legjellegzetesebben : rövidebb — úton kerüljön az — egészen tág értelemben felfogott — termelőtől az ugyanígy értelmezett fogyasztóig.9 Ezek az intézkedések azonban helyes értelmük szerint nem „a" közvetítőkereskedelem stb. intéz­ménye, hanem a nemzetgazdaságilag indokolatlanul hosszú köz­vetítősor ellen irányulnak, — s így nem egy gazdaságilag érdekelt réteg: a fogyasztás, hanem a gazdaság egésze védelmét célozzák. Már sokkal közelebb állnak ehhez a gondolathoz azok a törek­vések, amelyek a közvetlenül érdekelt fogyasztók részéről mintegy az önvédelem jegyében nyilvánulnak meg. De megtűrésük vagy éppen állami elismertetésük sem jelenti még szükségképpen a köz negatív értékítéletét más gazdasági tényezők rovására, mert nagy­részt egy természetes reakció következményei : a magát gazdasá­gilag gyengébbnek érző fél alkalmazkodása azokhoz a viszonyokhoz, amelyek között a vele szemben érvényesülő kétségtelen (gazdasági) hatalmi eszközökkel szemben hasonlókra nem támaszkodhatik. Ennek a felismerésnek a jegyében — és nem a német mezőgazda­ságvezetés állítólagos ,, egyéb-gazdasági-tevékenység-ellenessége'e értelmében kell felfognunk azt a Eeischle-nél található célzást is, amely — talán egy Fichte-i gondolat visszatükröződéseként — az „önmagában kiegyensúlyozott (mezőgazdasági) családi üzemről" szól, az önellátás, tehát a többi termelési tényezőkkel való szembe­helyezkedés — vagy legalább is az azoknak való hátatfordítás — értelmében.10 Ezért nem annyira politikai, mint sokkal inkább gazdaság­fejlődési és gyakorlati okokra kell visszavezetnünk a fogyasztói szempontok bizonyosértelmű előtérbe nyomulását. Már korábban hivatkoztunk arra az elterjedt és minden bizonnyal helytálló meg­állapításra, ami a gazdasági cél tekintetében beállott igen nagy­jelentőségű felfogás-változásra vonatkozik és amely szerint nemcsak kontinensünkön, hanem világszerte a nyereségbiztosítási gazdál­kodástól a (cél-)termelés vagy éppen teljes határozottsággal a szükségletfedezés irányában való átalakulás észlelhető.11 Ennek a megismerésnek a világánál pedig egészen kétségtelen, hogy a „fogyasztó" levetheti magáról azt a szürke köntöst, amelyben eddig a nyereség, a haszon türelmes szolgáltatójának szerepét ját­szotta s az egész gazdasági folyamatnak a mintegy a cél által meg­határozott központjába helyezkedhetik. Kétségtelen, hogy az állami beavatkozástól, irányítástól mentes gazdaság, mint alaptípus feltételezése mellett a fogyasztás érdekeinek a köz részéről — és egyúttal annak érdekében is való — figyelembevétele többé­kevésbbé a rendkívüli viszonyok által kiváltott átmeneti intézke­9 Merkel, Hans : Betriebserrichtungs- und Erweiterungsrecht. (Kartei­Handbuch.) Igen gazdag német tételesjogi és irodalmi anyaggal; hasonló rendelkezést tartalmaz azonban számos egyéb jogrendszer is. 10 Reischle, Hermann—Saure, Wilhelm : Der Reichsnáhrstand. Aufbau, Aufgaben und Bedeutung. Berlin, 1936. 11. 11 V. ö. az itt 2 alatt felhívott helyekkel.

Next

/
Thumbnails
Contents