Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 1. szám - Az osztrák polgári törvénykönyv megrekedése Erdélyben

15 az egyesülés egyik legfőbb követelménye, mégsem ajánlhatja a javaslat elfogadását, mert megnyugtatónak tekinti az egyesülés részletes szabályozásáról szóló törvény 12. §-át és inkább azt óhajtja, hogy az igazságügyminiszter utasíttassék, hogy a törvények egységének mielőbbi eszközlésére a szükséges előkészületeket létesítse. Nagy vita indult meg a javaslat tárgyában. Az újabb uniós törvény szentesítése után két nappal, 1868 december 7. napján tárgyalta a képviselőház az erdélyi képviselőknek ezt a törvényjavaslatát. A javaslat első aláírója, id. gróf Teleki Domokos nem járult hozzá a központi bizottság elutasító véleményéhez, mondván : ,,másfél év óta semmi sem történt arra nézve, hogy Erdélyben az osztrák magánjog megszüntettessék, semmi sem történt arra nézve, hogy ezen magánjognak azon részei, amelyek legnyomasztóbban hatnak, amelyek a nemzet géniuszával legnagyobb ellentétben vannak, megszűntettessenek". Tisza László képviselő kiemelte, hogy már magukból az aláírásokból látható, hogy ez nem pártkérdés, minden törvényhatóság egyaránt követeli, 1861-ben még maga az erdélyi, amint nevezni szoktuk volt, fenséges gubernium is ezt akarta, pedig ennek tagjait az unió teljes végrehajtás iránti szeretettel vádolni nem lehet. . . Gál János képviselő a magánjog különválásának gyakorlati káros következményeit illusztrálva, számos példát hozott fel, mily lehetetlenségekre vezet a kétféle jog. S reámutatott arra. hogyha most elmulasztják az egységesítés alkalmát és rögtönös intézkedéssel nem küszöbölik ki az osztrák polgári törvénykönyvet, ott fog ragadni Erdélyben. Mert ,,valahol Európában a magánjogról kódex készíttetett, ez csak évtizedek munkája után jöhetett létre". Gál János képviselő tehát 1868 december 8-án megjósolta, hogy 1940 őszén is még az osztrák polgári törvénykönyv fog élni Erdélyben. A vitát az igazságügyi államtitkárnak, Nárai Szabó Miidósnak, a királyi Kúria későbbi elnökének felszólalása döntötte el, aki az erdélyi képviselők jogegyesítési törekvéseit természeteseknek találta ugyan, de utalt arra, hogy lényeges különbség van az anyaországi és az erdélyi viszonyok között, mert amikor az országbírói értekezlet az osztrák törvényeket Magyarországon hatályon kívül helyezte, ug}'anakkor visszaállította a régi magyar törvényeket, Erdély azonban nem az 1853 előtti erdélyi magánjogot akarja visszaállítani, hanem a magyar törvényeket akarja. Mivel azonban Magyarországon kodifikált magánjog nincs, be kell várni Erdély tekintetében ennek a megalkotását és azt hiszi, hogy a jövő ülésszak alatt ezt megteheti. ,.Azt gondolom, sem nekünk, sem Erdélynek nincs érdekében, hogy a polgári törvények életbeléptetése elodáztassék." Az igazságügyi államtitkár felszólalásával eldőlt a javaslat sorsa. A Ház az erdélyi képviselők törvényjavaslatát, amely az