Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 5. szám - A Délvidéken hatályos váltótörvény

302 illetékes és pedig az értékhez képest az egyik kizárólagosan, de a budapesti kir. törvényszék, mint a volt pesti kir. váltóbíróság, illetve a volt budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék utódja illetékességének a megállapítására törvényes ok nincs : nem sértett a fellebbezési bíróság jogszabályt, amikor a budapesti kir. törvényszék előtt indított pert megszüntette. (C. VI. 4255/1940.) Sk. Biztosítási joggyakorlat. Megtévesztés ügynök által. (4.) Bár a biztosítási ajánlatba foglalt kérdések értelmezése tekintetében az ajánlatok felvételénél eljáró ügynök a biztosító társaság megbízottjának tekintendő és így e kérdések megtévesztő értelmezéséből származó következményekért a biztosított nem felelős, — ez a szabály nem nyerhet alkalmazást akkor, ha a biztosított értelmi képessége és tapasztalatai alapján a feltett kérdések jelentőségét megismerhette és az ügynök felvilágosításának helytálló voltát ellenőrizhette. Felperes tűzbiztosítási ajánlatában elhallgatta, hogy már más biztosítónál is volt kötvénye, amelyet éppen a gyakori — bár kisebb — tűzesetek miatt a biztosító felmondott. Ezzel az ajánlattal kötött szerződés alapján követeli felperes újabb tűzkárának megtérítését az alperesi biztosító társaságtól, aki a közlési kötelezettség megsértésével védekezik. A m. kir. Kúria a közlési kötelezettség megsértését, az alsóbíróságok ítéletét megváltoztatva, megállapítja és felperest keresetével elutasítja a következő indokolással : ,,A Kt. 474. §-a szerint a biztosított a szerződés megkötésekor közölni tartozik a biztosítóval azokat az előtte tudvalevő körülményeket, amelyek fontosságuknál fogva a biztosítás elvállalására befolyással lehetnek. Az a körülmény, hogy a biztosítani kívánt tárgyak akár az ajánlat megtételekor, akár azt megelőzően egy másik biztosítónál már biztosítva voltak, és hogy ennek a biztosításnak tartama alatt a biztosított több esetben tűzkárt szenvedett, biztosítási szerződés megkötésénél nem lehet közömbös, mert az ismételt tűzkár előfordulása azt a feltevést engedi meg, hogy a biztosítási szerződést kötni kívánó fél vagyontárgyainak megőrzése körül nem fejti ki a szükséges gondosságát és ezzel a kockázat viselésének súlyát kétségen kívül emeli. Ez a körülmény tehát alapos okot szolgáltat a biztosítónak arra, hogy a biztosítás elvállalásával járó kárviselési kockázat megítélésénél fokozottabb körültekintéssel járjon el. Ennek a körülménynek a biztosítási ajánlat elfogadására kiható jelentőségével a felperesnek is tisztában kellett lenni, mert egyfelől mint kereskedőnek, kellő értelmi képessége és tapasztalata volt ahhoz, hogy az ajánlatban feltett, szóbanforgó kérdéseknek kockázat elvállalásánál való fontosságát felismerje és mert másfelől azt is tudta, hogy N. biztosító részvénytársaság éppen a tűzesetek gyakori ismétlődése miatt vetette fel a biztosítási szerződés megszüntetését. A forgalmi életben megkívánt jóhiszeműség követelményei szerint tehát a felperesnek elengedhetetlen kötelessége volt, hogy ezeket a körülményeket a biztosítónak tudomására hozza és a biztosítási ajánlat idevonatkozó 5. és 6. alatti rovatait a valóságnak megfelelően kitöltse. Ennek a kötelességének nem tett eleget azzal, hogy a N. biztosító részvénytársasággal kötött szerződést és az előforduló tűzeseteket az alperes ügynökével közölte, mert