Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 5. szám - A Délvidéken hatályos váltótörvény

303 a biztosítási ajánlatban foglalt nyilatkozatok valóságáért ö felelős, tekintet nélkül arra, hogy az ajánlati ívet sajátkezűleg, vagy az alperes biztosító ügynöke töltötte-e ki. Az ügynöknek az a mulasztása ugyanis, hogy az itt szóbanlevő körülményeket az ajánlati ívbe nem vette be, illetve, hogy az ajánlati ív idevonatkozó rovatait a valóságtól eltérő tartalommal töltötte ki, a felperes ténykedésével esik egy tekintet alá azért, mert az ajánlati ív kitöltésénél az ő megbízásából járt el és a felperesnek a biztosítási ajánlatnak a valósághoz hű kitöltését ellenőrizni kellett. A felperes nem hivatkozhatik ebben az esetben jogszerűen arra, hogy az ajánlatnak a valóságnak megfelelő kitöltése azért nem történt meg, mert az ügynök azt a felvilágosítást adta, hogy a kisebb tűzkárok nem számítanak, mert nem voltak tulajdonképpeni tűzesetek. Az általános szabály ugyanis, hogy a biztosítási ajánlatba foglalt kérdések értelmezése tekintetében az ajánlatok felvételénél eljáró ügynök a biztosító társaság megbízottjának tekintendő és hogy a kérdések megtévesztő értelmezéséből származó következményekért a biztosított nem felelős (354. sz. e. hat.), nem nyerhet alkalmazást akkor, ha a biztosított értelmi képessége és tapasztalatai alapján a feltett kérdések jelentőségét megismerhette és az ügynök felvilágosításának helytálló voltát ellenőrizhette. A felperes pedig mindezt a fentebb kifejtettek szerint megtehette, tehát az ügynök említett nyilatkozata nem volt alkalmas arra, hogy az előbbi biztosítás és az ezalatt előforduló tűzesetek bevallásának fontossága felől őt tévedésbe ejtse. Az alperes tehát joggal hozta fel kifogás gyanánt, hogy a felperes a biztosítási ajánlatban idevonatkozóan feltett kérdésekre adott válaszokkal megsértette a közlési kötelezettségét, és hogy ez a körülmény a Kt. 475. §-a értelmében a szerződés érvénytelenségét és az alperes kártérítési kötelezettség alól való mentesítését vonja maga után. A fellebbezési bíróságnak az alperes kártérítési kötelezettségét megállapító és marasztaló döntése tehát jogszabályt sértő, miért is a kir. Kúria a megtámadott ítélet megváltoztatásával a felperest keresetével elutasította és a Pp. 425., 508. és 543. §-ai alapján mindhárom fokú eljárási költség megfizetésére kötelezte." (C. VII. 4813/1940.) Dr. Gróh István Tőzsdei választottbírósági joggyakorlat. Kereskedelmi csalás. — (20.) Nem hivatkozhatik kereskedelmi csalásra az a vevő, aki a köteles gondosság megszegésével a tényállás hiteles megállapítását elmulasztja, holott a csalást megállapító tényálladékot ismerte. Ha megfelelne is a valóságnak az, amit az alperes állít, t. i. az, hogy a felperes a préselő munkásokkal rossz árut is belepréseltetett a szállítmányba, a lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható, hogy az alperes megbízottja erről legkésőbb a préselés befejezése után tudomást szerzett, ennek ellenére az árunak az uszályba való berakása ellen csak a rakodó munkásoknál tiltakozott állítólag, azonban a hajóállomáson a berakás elvégzése után megjelent felperesnek a préselő munkások által közölt és általa is tapasztalt hiányokról nem szólt semmit, a minőségi kifogást nem emelte meg. Nem szólította fel a felperest közös mustra vonására sem alperesi megbízott a hajóállomáson a berakás elvégzése után, sem alperes maga az árunak a rendeltetési állomásra való megérkezése után. Aziránt sem intézkedett az alperes, hogy az áruból legalább