Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 5. szám - A Délvidéken hatályos váltótörvény

301 1911 :XV. t.-c. 3. § 6. pontjára és az 1920 : XXX. t.-c. 29. §-ára utalt, felhívta az 1912 : LIV. t.-c. 7. §-ának második bekezdését és a 15. §-át is, vitatva, hogy az általa vagy ellene indítandó minden perre nézve a budapesti kir. törvényszék illetékes. A kir. Kúria felperes felülvizsgálati kérelmét elutasítja. Az 1871 : XXXIV. t.-c. 1. §-a értelmében ,,a Magyar Földhitelintézet (MFHI, amelyre vonatkozó perjogi rendelkezéseket az Országos Központi Hitelszövetkezetre is alkalmazni kell) illetékes bírósága, az intézet által vagy ellene indítandó minden perre nézve a pesti elsöfolyamodású kir. váltótörvényszék. E szabálytól eltérésnek csak a jelen törvényben meghatározott esetekben van helye". Az 1871 : XXXIV. t.-c. 5. §-a pedig úgy szólt, hogy : ,,Az Intézet mint felperes, követeléseinek a jelen törvényben meghatározott eljárás szerint leendő behajtását adósának rendes bírósága, vagya az dóssági kötvényben kijelölt más bíróság előtt is kérheti. Mindazonáltal az 1868 : LIV- t.-c. 53. és 54. §-aitól eltérésnek ez esetben sem lehet helye." (Az utóbbi törvény 53. §-a értelmében a rendes bírói illetőségtől eltérésnek nem volt helye : a) telekkönyvi ügyekben ; b) hitbizományi ügyekben ; c) házassági ügyekben ; d) olyan perekben, amelyekben távollévő vagy gyámság és gondnokság alatti személyek voltak érdekelve. Végül az utóbbi törvény 54. §-a értelmében akkor sem, ha : ej a felek — bár közakarattal — valamely fellebbviteli bíróságra ruházták az ügynek elsöfolyamodású elintézését.) Nem utal ez a törvényhely az 1868. évi LIV. t.-c. 42. §-ára, az ebben felhívott 18. §-ra, amelynek helyébe lépett az 1881 : LIX .t.-c. 6. §-a és az 1923 : XVIII. t.-c. 1. § 2. pontja, melyek szerint az ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jogok érvényesítése, vagy megszüntetése az ingatlan fekvése helyéhez igazodó birtokbíróság (érték szerint : járásbíróság vagy törvényszék) elé tartozott. De a birtokbírósági illetékességre nem is volt kimondva az, hogy attól eltérésnek nincs helye ; ellentétben a Pp. 39. §-ával, amely ezt az illetékességet kizárólagosnak jelenti ki, melytől a Pp. 45. §-a értelmében alávetés által sincs helye eltérésnek. Éppen ezért ma már ezt az esetet is bele kellene érteni az 1871 : XXXIV. t.-c. 5. §-a 2. bekezdésébe (eadem legis ratio). A Pp. 15. §-a pedig éppen a kizárólagos illetékességet teszi meg az el nem térhetés okául. Az 1871. évi XXXIV. t.-c.-vei a Magyar Földhitelintézetnek engedett itt szóban lévő illetékesség kiváltságos illetékesség, amely éppen ennélfogva szorosan magyarázandó. A kiváltság adásának alapjául szolgált indokokból, de a dolog természetéből is nyilvánvaló azonban, hogy ez csak az intézet rendes ügyköréhez tartozó ügyekből eredő peres és perenkívüli eljárásokra vonatkozott. A felperes kereseti előadása szerint a kereset a Pp. 39. §-a alá tartozik, amennyiben az ingatlannak más dologi jog (bekebelezett lakásjog) alól mentességét tárgyazza és ezen az alapon irányul a birtoknak ettől mentes visszabocsátására. A felperes nem adott elő oly tényeket, amelyekből megállapítható lenne, hogy az ilyen természetű per a jelperes rendes ügyköréhez tartozó ügyből eredne. A jelen perre ezért a felperest különben megillető kiváltságos bírói illetékességi szabályok nem alkalmazhatók s különösen az 1871 : XXXIV. t.-c. 1. §-a, és az ezt módosító egyéb törvényes rendelkezések sem, amelyekre felperes a budapesti kir. törvényszék illetékességét alapítja. Minthogy pedig a Pp. 39. §-a értelmében a jelen perre az ingatlan fekvése szerinti kir. törvényszék vagy kir. járásbíróság