Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 5. szám - A Délvidéken hatályos váltótörvény

297 szerződésből eredő, a fuvarlevélből kitűnő kötelezettségeket tartozik a jogok érvényesítése előtt teljesíteni. Nem lehet kétséges ez az 1. § ama rendelkezésére tekintettel, amely szerint a vasút a fuvarlevelet csak a fuvarlevélből kitűnő követelések kifizetése ellenében tartozik kiszolgáltatni, tehát csak ezzel a feltétellel köteles az őt a 3. § első mondat szerint terhelő szolgáltatást teljesíteni. Abban az esetben tehát, ha az eredeti fuvarlevél a rendeltetési állomás vasútja által nem véttetett és így a rendeltetési állomásra meg nem érkezett, az átvevő nem is kerülhet abba a helyzetbe, hogy a fuvarozási szerződésből eredő kötelezettségeket teljesítse. Ugyanis : bár helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a fuvarlevél másodpéldány az A. N. E. 8. cikk 5. §-ának helyes értelme szerint bizonyítékul szolgál arra, hogy a feladó és a feladási állomás vasútja között fuvarozási szerződés létrejött és így ily tartalmú bizonyító ereje megvan a perben bemutatott fuvarlevél másodpéldánynak is — ámde a fuvarozási szerződés tartalmát, következőleg a fuvarozási szerződésből az átvevőt terhelő kötelezettségeket egyedül az eredeti fuvarlevél bizonyítja. Nyilvánvaló ez az A. N. E. 8. cikk 1. §-ának abból a rendelkezéséből, amelyből kitűnőleg a fuvarozási szerződés létrejöttének bizonyítéka az átvétel tényét igazoló lebélyegzéssel ellátott fuvarlevél, másrészt az 5. § 2. bekezdésének abból a rendelkezésből, hogy fuvarlevélmásodpéldány nem bír a rakjegy, vagy az árut kísérő fuvarlevél jelentőséggel. Ebből pedig okszerűen következik, hogy a fuvar levélmásodpéldány nem bizonyíthatja, mikép az átvevőnek a fuvarozási szerződésből eredő kötelezettsége egyedül a magyar határtól a rendeltetési állomásig felmerült fuvardíj megfizetésére terjedt ki, következőleg annak előzetes teljesítésével sem hivatkozhatnék az átvevő jogán fellépő felperes arra, hogy az átvevő a 16. cikk 3. § 2. mondatában biztosított jog gyakorlásának előfeltételeit teljesítette. Az eredeti fuvarlevelet az alperes át nem vette, az tehát a rendeltetési állomásra meg sem érkezett. A felperes, illetve az átvevő tehát a jog érvényesítésének feltételét nem teljesítette és így a fuvarozási szerződésből a vasút ellen jogokat nem érvényesíthet. A felperes tehát kereshetőségi jog hiányában kell a keresettel elutasítani. (C. IV. 491/1941.) Váltó. — (89.) A váltó lejárata után adott, újabb lejárati nappal is ellátott váltókat a kereskedelmi életben rendszerint újítási váltónak tekintik, s az ilyeneknek elfogadásával az előző lejárt váltó rendezettnek tekintendő. (C. VII. 4927/1940.) — (90.) Az alperesek a peresített váltókat dinárról állították ki. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy az alperesek pengőben való teljesítés esetén felárat kötelesek fizetni, szükségtelen. Az alperesek egyetemleges keretkötelezettsége ugyanis pengőben állapíttatott meg, a felperesek tehát a dinárról kiállított váltókat mindaddig érvényesíthetik, amíg ez a pengőről szóló keretösszeg kezeikhez be nem folyik. De egyébként is a lerovás módja tekintetében a V. T. 37. §-ának rendelkezése irányadó. A váltóösszeg átértékeléséről pedig csak kivételkép és csak akkor lehet szó, ha a közvetlen váltói kapcsolatban lévő felek közt átértékelési megállapodás volt. Ilyen a jelen esetben nincs. A 300/1936. M. E. sz. rendelet pedig, mely a felár fizetéséről rendelkezik, az itt szóbanforgó kötelem fedezetéül kiállított váltón alapuló követelésekre nem vonatkozik, s ebben az esetben kiterjesztő magyarázat útján sem alkalmazható. (C. VII. 4086/1940.) Üzlet eszmei értéke. (91.) Az a megállapítás, hogy a befektetett üzleti