Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 5. szám - Külföldi pénznemben bejegyzett követelések sorozása

277 SZEMLE Külföldi pénznemben bejegyzett követelések sorozása A 24.000/1929. I. M. sz. rendelet 16. §-ának 2. bekezdésében a következő rendelkezés olvasható : „Külföldi pénznemben bejegyzett követelést — amennyiben a telekkönyvi bejegyzésben, vagy a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban az átszámítás más módja nincs meghatározva — a budapesti tőzsdén a sorrendi tárgyalás napját megelőzően utoljára jegyzett árfolyam középára alapján kell pengőre átszámítani." Vizsgáljuk meg, mit jelent ez a szabály ? Közelebbről : hogy az kötelmi jogi vagy eljárásjogi szabály-e s minősítésének mik a következményei? Első olvasásra nem látszik kétségesnek, hogy a szabály kötelmi jogi természetű s azt határozza meg, hogy jelzálogjoggal biztosított („bejegyzett") követelést miképpen kell pengőre átszámítani, más szóval : szabály, amely a végrehajtási eljárásban a dolog természete szerint bekövetkező kényszerkonverzió mikéntjét rendezi. Ebben a minőségben a szabály kisegítő jellegű volna : csak arra az esetre nyerne alkalmazást, ha a telekkönyvi bejegyzésben vagy a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban más átszámítási mód meghatározva nincsen. (Közbevetőleg : igénytelen nézetünk szerint a telekkönyvi bejegyzésre való utalás pleonasmus, mert honnan került volna abba az átszámítás más módja, ha nem a bejegyzés alapjául szolgáló okiratból ? Vagy ez a telekkönyvi alaki jogerőnek egyedülálló esete volna ?) A szabálynak ily módon kötelmi jellegűnek való felfogása azt tételezi fel, hogy azonosítsuk a követelést a jelzálogjoggal — erre utal az idézett rendelethely szóhasználata is — és könnyen alkalmazhatóvá teszi ezt a rendelkezést addig, amíg a követelés átszámítása az árverési vételár felosztásáig még nem történt meg, s más átszámítási szabály szóba sem jöhet : végrehajtást szenvedett tartozik száz dollárral, vagy angol fonttal, vagy márkával, azt a fenti árfolyamon átszámítjuk pengőre s jogerő után utalványozzuk. Mi történik azonban akkor, ha —-a követelést még mindig azonosítva a jelzálogjoggal — ez a szabály ütközik más szabállyal, p. o. a K. T. 326. §-ában foglalt szabállyal, vagy a Vt. 37. §-ában írt szabállyal, amely utóbbit az újabb bírói gyakorlat oly módon alkalmaz, hogy a fizetési nap alatt a váltó lejárati napját érti 1 Vájjon akkor, ha váltóbeli követelés kerül sorozásra, nem érvényesülhet a Vt. említett rendelkezése s a váltóbirtokos tényleg attól függően lejáratkori vagy sorozási árfolyamon átszámítva kapja-e meg a követelését, hogy az adós saját jószántából, adósi tisztesség-