Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 5. szám - Az építőtakaréküzlet szabályozása

265 ból legjelentősebb része az ellenőrzésre és az állami felügyeletre vonatkozó szabályozás. A hites könyvvizsgálat intézményét megvalósító 1930 : V. törvénycikk s az ennek végrehajtása tárgyában kibocsátott 45.000/1931. I. M. számú rendelet nem gondolt arra, hogy részvényjogunk reformja még hosszú időre elodázódik s a hites könyvvizsgálói tevékenység valódi működési területe hosszú ideig alig fog bővülni. A 45.000/1931. I. M. számú rendelet 20. §-a akként rendelkezik, hogy a rendelet hatálybalépésétől számított 10 év múlva (vagyis az 1941. évi december hó 5. napja után) a hites könyvvizsgálói tevékenység csupán főfoglalkozásként folytatható. Az 1930 : V. törvénycikk a korlátolt felelősségű társaságban pusztán fakultatív formában honosította meg a hites könyvvizsgálat intézményét. Köztudomású, hogy korlátolt felelősségű társaságaink általában nem iktatták be szervezetükbe a hites könyvvizsgálatot s ezzel kiáltó bizonyságot tettek annak a felfogásnak helytelenségéről, amely nemrégen még részvényjogunk újjáalkotása esetére is a hites könyvvizsgálat fakultatív bevezetése mellett emelt szót. De hiszen ez a tapasztalat nem is meglepő. Angliában is, — igaz, hogy ezért a tapasztalatért több mint 150 évvel kell visszamenni a múltba, — amikor az audit intézményét a bankvállalatokban kötelezővé kívánták tenni, ezt a bankok idegenkedéssel fogadták és a terv ellenzésre talált. De amikor az 1879. évi Companies Act a bankokra kötelezővé tette az audit intézményét, a gazdasági élet kedvező tapasztalatai más tárgyú részvénytársaságokat is arra indítottak, hogy igénybe vegyék auditorok működését. Az építőtakaréküzlet szabályozásáról szóló törvényünk nem valósíthatott meg rész vényjogi reformot, nem alakíthatta át a részvénytársaság egész szervezetét a mai gazdasági és jogi élet követelményeinek megfelelően. De előbbre viszi hiteljogunk fejlődését, — s így jelentősége túlnő az építőtakaréküzlet körén, — mert a hites könyvvizsgálat intézményét továbbfejleszti és az építőtakaréküzlettel foglalkozó részvénytársaságokban és szövetkezetekben kötelezővé teszi a vállalat állandó felülvizsgálatának ellátására hites könyvvizsgáló alkalmazását. A törvény kénytelen volt a részvénytársaság és szövetkezet mai szervezetével számolni. Nem tehette félre a 65 év óta fennálló részvényjogunknak elavult felügyelőbizottságát, amelyről a gazdasági élet és a jogtudomány már régen megállapította, hogy „teljesen feleslegesnek és életképtelennek bizonyult", „komoly érdek nélkül való szerv", ,,a legteljesebb quantité négligeable", „alkalmi dilettáns", „sinecurák betöltésére alkalmas intézmény", s amelyről a kiváló francia professzor, J. Percerou kijelentette, hogy ellenőrzése inkább törvényes komédia, semmint hatályos garancia. De a törvény az építőtakarék vállalatokban a mai szervezet mellé kiépíti a felelősség mellett végzett állandó, független, szakértői felülvizsgálatot. Az építőtakaréküzlet körén túlterjedő másik jelentősége a