Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 4. szám - Külföldi követelések zárolása az Egyesült Államokban

228 lékos adó ós kamata előnyösen sorozható-e vagy nem, attól függ, vájjon a részletfizetési kedvezmény megszűnte már több mint 3 évvel, az árverés, illetve az árverés hatályával bírói úton magánkézből történt eladás napja előtt. (C. V. 4572/1940.) Törlési kérelem alakja. — (76.) A Trts. által a törléshez megkívánt kellékekkel ellátott okirat mellett a telekkönyvi kérvényt nem szükséges a bekebelezéshez megkívánt külső alakban kiállítani : nem kell tehát azt kelettel, sajátkezű aláírással és két tanú előttemezésével ellátni. A Trts. 121. §-a ilyenkor csupán az írásbeli alakot kívánja meg. Ezért nem kell sajátkezű aláírás sem. A telekkönyvi hatóság az okiratnak csupán a Trts. által megkívánt külső és belső kellékeit vizsgálhatja (Trts. 127. §), de azt nem, hogy az eredetinek mutatkozó s az említett kellékekkel ellátott okiraton levő aláírás valódiság szempontjából aggályosnak látszik-e vagy sem. Ennek a vizsgálata ugyanis nem tartozik a perenkívüli telekkönyvi eljárásra. (C. V- 5361/1940.) Honorácior. — (77.) Sem a molnármesterség folytatása, sem a Kisgazda és Kisiparos Takarékpénztárnál a vezérigazgatói állás betöltése, sem pedig az országgyűlési képviselővé választatás nincs főiskolai képesítéshez kötve, következéskép az ilyen mesterséget folytató s illetve ilyen tisztséget betöltő személy nem honorácior. Ennélfogva az alperes foglalkozása s viselt tisztségei folytán akkor sem tekinthető honoráciornak, ha való is az, hogy malmát gazdaságilag jelentőséggel bíró iparteleppé fejlesztette s hogy magának gazdasági és társadalmi vonatkozásban számottevő helyet vívott ki. (C. I. 3784/1940.) Pethő Tibor Szövetkezeti joggyakorlat Vagyon egy részének jótékony, szövetkezeti, vagy egyéb célokra fordítása. — (10.) A K. T. 252. § második bekezdése szerint a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó összeg a szövetkezeti tagok között az alapszabályokban megállapított elvek szerint osztatik fel. Ez a törvényhely szemben a K. T. 112. § azzal a rendelkezésével, amely szerint a felszámolók a feloszlott társaság kötelezettségeit teljesíteni tartoznak, a 116. § azzal a rendelkezésével, hogy a felszámolók a társasági pénzeket, amennyiben azok később lejárandó tartozások, vagy az egyes tagokat a végkielégítésnél illetendő igények fedezésére nem szükségesek, a társasági tagok közt előlegesen felosztani tartoznak, a 252. § első bekezdésének azzal az intézkedésével, hogy a szövetkezet vagyonából mindenekelőtt a hitelezők követelései elégítendők ki, már nyelvtanilag sem jelentkezik olyan parancsoló intézkedésnek, amely kizárná azt, hogy az alapszabályokban megállapított elvek a fennmaradó összeget egészben és csakis a tagoknak juttathatnák s kizárnák azt, hogy annak egy része jótékony célra fordittassék. Ilyen értelmezésnek most már kétségkívül azért sem lehet helye, mert az újabb jogalkotás nemcsak felszámolás esetére, de már az évi nyereség felosztására is létesített olyan ós pedig kötelező szabályokat, amelyek szerint a szövetkezet tartozik nyereségének vagy a felszámoláskori vagyonának bizonyos százalékát jótékony, vagy szövetkezet, avagy iparfejlesztési célokra fordítani. így az ipari és gazdasági hitelszövetkezetekre nézve az 1920. évi XXX. t.-c-nek 9., 16. és 20. §-ai, továbbá az Iparosok Országos Központi Szövetkezetéről és az ipari anyagbeszerző, termelő és értékesítő szövetke-