Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 4. szám - Külföldi követelések zárolása az Egyesült Államokban

229 zetekről szóló 1934. évi XVIII. t.-c. 10. és 20. §-ai. A másodbíróságnak a K. T. 252. § második bekezdését a kifejtettektől eltérően értelmező döntése ilyként téves és ezért az erre az értelmezésre alapított végzése a rendelkező rész értelmében megváltoztatandó volt. (C. IV. 4719/1940.) OKH elsőbbségi joga. — (11.) A nem támadott tényállás szerint a fel­peres X. Y. országgyűlési képviselői illetményeit az 1936 április hó 25. napján foganatosított kielégítési végrehajtás során lefoglalta és ez alkalommal a végrehajtási jegyzőkönyv tanúsága szerint kijelentette, hogy a behajtandó követelését megillető törvényes kielégítési elsőbbséget érvényesíteni kívánja. Ezt követőleg a kir. járásbíróság sorrendi tárgyalást tartott, amelyen — amint az ennek a bíróságnak Pk. 827/1936. sz. irataiból megállapítható — II. tömegként a végrehajtást szenvedő képviselői illetményei szerepelnek meghatározott összeg feltüntetése nélkül. A sorrendi végzés ellen beadott felfolyamodások folytán a felperes követelésének elsőbbségével a kir. Kúria foglalkozott a Pk. V. 2676/1937/58. sz. végzésével a felperes követelésénél elsőbbségét — mégis kivéve a kir. Kincstár követelését — megállapította. Ebben a döntésben szükségszerűen bentfoglaltatik annak megállapítása, hogy az elsőbbségi igény bejelentése kellő időben és helyen történt. Az imént említett iratokból megállapítható, hogy a letiltási rendelvény az ország­gyűlés számvevőségének 1936 május 1. napján kézbesíttetett. Mivel pedig a foglalás joghatálya az 1908 : LXI. t.-c. 18. §-a szerint ettől az időponttól számítandó, a felperest a kielégítési elsőbbség a végrehajtást szenvedőnek 1936 május bó 1. napjától kezdődően esedékes képviselői járandóságaira illeti meg. Nem állja útját ennek az a nem támadott tény, hogy az alperes és más hitelezők a szóbanlévő illetményeket már korábban lefoglalták, hogy továbbá ezek az illetmények részükre korábban (a felperes javára teljesített foglalást meg­előzően) már ki is utaltatta s hogy az alperes követelése a felperes által foga­natosított végrehajtásig a kiutalt összegekkel nem nyert kielégítést. A végre­hajtást szenvedőt a jövőben megillető járandóság lefoglalása és utalványo­zása ugyanis csak a végrehajtást szenvedőt, meg az utalványos hitelezőket kötelezi feltétlenül, míg az utalványozás után foglaltató hitelezőket a fog­lalást követően esedékes illetményekre vonatkozóan csak a kielégítés sor­rendje tekintetében érinti, tehát csak annyiban, amennyiben ezek az újabb foglaltatok a korábbi és már utalványt is kieszközölt foglaltatókkal szemben kielégítési elsőbbséget érvényesíteni nem tudnak. Mivel azonban a jelen esetben a, felperest az 1936 május hó 1. napjától kezdve esedékes illetmé­nyekre kielégítési elsőbbség illeti meg, az ezen időpont után esedékessé vált illetményekből felvett kereseti összeget az alperes visszafizetni tartozik és pedig tekintet nélkül arra, hogy a pénzfelvételben jóhiszemű volt-e vagy sem. (C. V. 4208/1939.) — (12.) Míg a másodbíróság végzését a végrehajtást szen­vedő képviselői tiszteletdíjával vonatkozásban az OKH elsőbbségi igényé­nek megállapításával és a kielégítési sorrend meghatározásával foglalkozó részében azért lehetett csak a rendelkező részben foglalt módosítással hely­benhagyni, mert bár a másodbíróság a végzésében felhozott indokok alapján helyesen mondotta ki azt, hogy a követelés jellegével bíró képviselői tisz­teletdíj oly vagyontárgynak tekintendő, amelyre az OKH-nak az 1898—­XXIII. t.-c. 23. §-ában biztosított elsőbbségi igénye kiterjed, mégis tévedett akkor, amikor az OKH-nak teljes követelésére nézve az összes foglaltatókkal

Next

/
Thumbnails
Contents