Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 1. szám - A német kártérítési jog reformja

5 mérséklőt a svájci törvényből már nem. Legyen a német reformtervezet példája újabb, nyomós serkentés az illetékesek előtt e hiány pótlására az egyszer majd mégis csak a törvényhozás elé kerülendő javaslatban, sőt akár már ezt megelőzőleg a bíróságok előtt is egy ily értelmű szokásjog kifejlesztésére, amire a Pp. 271. § meg is adná, nézetem szerint, a szükséges törvényi fogódzkodó pontot. 6. A reformtervezet megszünteti azt a nagy eltérést is, mely a BGB-ben volt tapasztalható az alkalmazottakért való felelősség terén szerződéses viszonylatokban (278. §) és szerződésen kívül (831. §). Míg u. i. ott a szerződéses szolgáltatás teljesítésénél alkalmazott segéd ténykedéséért a gazda úgy felelt, mint a sajátjáért, addig vele szerződéses viszonylatban nem álló harmadiknak a segéd által okozott kárért a gazda csak saját vétkessége (culpa in eligendo, inspiciendo) körében felelt. A tervezet szerint a gazda felel harmadikkal szemben is az alkalmazottja által vétkesen okozott kárért. Vétkesség nélkül, láttuk, a maga tetteiért sem felel az ember a tervezet szerint (fent 3. pont) ; eddig tehát rendben volna, hogy a tervezet a gazdát is csak az alkalmazott vétkességéért teszi felelőssé. Érdekes azonban az, hogy az alkalmazott vétkességét a tervezet vélelmezi (így kifejezetten Leitsátze 10. pont), azaz a gazdára hárítja a vétlenség bizonyítását, aki azonban még ennek sikere esetén is csak akkor mentesül, ha egyúttal azt is bizonyítja, hogy őt magát (vagy helyettesét) sem terheli semmi hiba a kiválasztásnál vagy a felügyeletnél, vagy a berendezések karbantartásánál, vagy végül, hogy a kár a törvényes gondosság mellett is előállott volna (Entw. 6. §). Ekként a harmadikkal szemben való felelősség gyakorlatilag körülbelül egyenlővé válik a szerződő féllel szemben fennálló felelősséggel. Csak az a furcsaság marad fenn, hogy ha a gazda maga okoz kárt üzeme körében egy kívülállónak, akkor az általános szabályok szerint ez utóbbi lesz kénytelen bizonyítani az okozó (gazda) hibáját, ellenben ha az alkalmazott okozza a kárt, a bizonyítási teher megfordul és úgy a segéd, mint a saját hibátlansága tekintetében a gazdára hárul át. 7. A közölt szöveg az eddig említetteken kívül csupán a beszámíthatóságra nézve tartalmaz még rendelkezést. Ezt a tervezet (4. §) a tizedik életév betöltéséhez köti ; ezen túl is a 18-ig csak akkor tekinti fennforgónak, ha a tettesnek a jogtalanság felismerésére és e szerint való cselekvésre a megfelelő belátása megvolt. (Leitsátze 7. p.) A Leitsátze ezenkívül néhány fontos pontra nézve elárulják a bizottság álláspontját. íme az érdekesebbek : A jogos védelem és végszükség, mint a jogellenességet kizáró okok, a büntetőjogi hasonló fogalomhoz alkalmazandók. (6. pont.) A kártérítés módját illetőleg a természetbeni helyreállítás helyett a pénzbeli megtérítés állítandó be szabályként. (17. pont.) Nem vagyoni kár is megtérítendő a méltányosság szerint. (18. pont.)