Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 4. szám

205 11. §-át és az 1928. évi XIX. t.-c. 98. és 100. §-át). Hasonló áll — miként már jeleztük is — az árdrágító visszaélésekről szóló 1920. évi XXVI. t.-c.-ben pönalizált cselekményekre (ártúllépés, áruzsora, lánckereskedés, áruelvonás, árucsempészet), nemkülönben a közszükségleti cikk készlete megsemmisítésének az 1940. évi XVIII. t.-c. már idézett 5. §-ában pönalizált cselekményére. Ide lehet sorozni a robbantószerek és robbantóanyag előállításával és tartásával elkövethető bűncselekményeket (1924. évi XV. t.-c), amennyiben azokat nem közbiztonsági szempontból, hanem a nemzeti vagyonban beálló károsodás okából tekintjük a bűncselekmények elkövetésének legveszedelmesebb eszközei gyanánt ; továbbá a villamos energia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról szóló 1931. évi XVI. t.-c.-ben meghatározott bűncselekményeket is (v. ö. az id. törvény 62., 63. és 64. §-át). A köz veszély űség és egyben a gazdasági életet támadó jelleg állapítható meg ama cselekményekkel kapcsolatban is, amelyek bizonyos hazai (elsősorban) mezőgazdasági termékek származási helyének és főként minőségének tanúsítására szolgáló Jiatósági (állami) ellenőrzőjegy használatával állanak összefüggésben (v. ö. az 1931. évi II. t.-c. 8. és köv. §). Ugyanez áll a ,,bélyeg" hamisításában és csalárd módon való használatában nyilvánuló — az 1932. évi XXI. t.-c. 2. és 3. §-ában pönalizált — az imént említett cselekményekhez sokban rokonuló cselekményekre. A rokonságnak ugyanis az az alapja, hogy a ,,bélyeg" megjelölés az idézett törvény terminológiája szerint immár nemcsak a postánál, távírónál és távbeszélőnél használt értékcikkeket foglalja magában (postabélyeg, postajegy), hanem — s a mi szempontunkból most ezen van a súly — az oly hatósági jegyet vagy pecsétet is, amely a fentebb említett hatósági ellenőrzőjeggyel azonos gazdasági funkció betöltésére hivatott annyiban, hogy valamely anyag minőségének, különösen fém természetének és béltartalmának bizonyítására szolgál (id. törvény 1. § 2. pont). 5. Külön figyelmet érdemelnek a gazdasági élet ellen intézett támadások sorában azok, amelyekkel azok elkövetője a 'pénzforgalom zavartalan menetét és fejlődését igyekszik megakadályozni s ezzel azt a közgazdaság szempontjából káros módon befolyásolni. A ma már tisztázottnak tekinthető felfogás értelmében ugyanis az e körbe tartozó cselekményeknek, elsősorban a szűkebb értelemben vett pénzhamisításnak (pénzutánzás, -változtatás, -csonkítás) jellemzőjét szintén a támadás és tehát az ellene adott büntetőjogi oltalom tárgya adja meg.18 Ez pedig korántsem az állami felségjog, sem pedig a pénzhez, mint bizonyítóeszközhöz fűződő bizalom, hanem a pénz rendes cirkulációjához fűződő egyetemes gazdasági érdek,19 ami élesen elkülöníti a pénzhamisítást pl. az okirathamisí18 A régebbi felfogások kitűnő ismertetésére nézve 1. Angyal id. mű 17. köt, 32. 1. 19 Lényegileg így Angyal is, id. mű 17. köt. 35. 1.