Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 4. szám

203 Ez pedig abból a szempontból sajnálatos, mert alkalmas a gazdasági bűncselekmény fogalmának elhomályosítására s az ily cselekményeknek az államellenes bűncselekmények fogalmi körébe való beolvasztására. Szembeszökő bizonysága ennek az 1940. évi XVIII. t.-c, amely a magyar állam biztonságát veszélyeztető cselekmények között szabályozza a közszükségleti cikkek készletének megsemmisítését (5., 6. és 7. §), nemkülönben ugyanitt tesz említést az árdrágító visszaélésekről is (9. §), jóllehet mindezek a cselekmények a közellátást veszélyeztető jellegük okából tipikusan gazdasági bűncselekmények. Holott : míg az államellenes cselekmény — mint a felségsértésen kívül éppen a katonai vagy diplomáciai hűtlenség — fogalmát illetően az állam biztonságát államközi vonatkozásban közvetlenül támadó jelleg a lényeges, addig a gazdasági hűtlenség fogalma szempontjából elvileg közömbös az, mily hatást vált ki a cselekmény az államnak más államokhoz való vonatkozásában.1* Ehhez képest, ha a gazdasági titok elárulásának nem az a célja, hogy a titok idegen államnak vagy külföldi szervezetnek váljék hozzáférhetővé, — ami éppenséggel nincs kizárva — úgy nem forog fenn az a kritérium, amelyben Kúriánk is — nézetem szerint teljes összhangban a tételes jogszabályokkal — a hűtlenség lényegét látja (782. sz. elvi hat.), nevezetesen : erőnek a saját hazától idegen hatalom javára való elvonása. Viszont : amennyiben ez az utóbbi szempont a gazdasági élet ellen irányuló más támadásokkal kapcsolatban is fennforog, azoknak a hűtlenség fogalma alá vonása épp annyira jogosult, mint a gazdasági titok elárulásának. A hűtlenség fogalmának az 1930. évi III. t.-c.-ben megkezdett tágítása tehát következetesen oda vezetne, hogy pl. a fizetési eszközökkel elkövetett visszaélések legtipikusabb megjelenő formáit is hűtlenségnek kellene nyilvánítani. Csakugyan, az 1933. évi június hó 12. napján kelt német birodalmi törvény a „közgazdaság ellen elkövetett árulás" (Verrat der deutschen Volkswirtschaft) címén bünteti azokat, akik nem tesznek eleget a devizák bejelentése és felajánlása tekintetében megszabott törvényes kötelességnek. 3. A vészhírterjesztés büntetőjogi üldözésének jogunkban végbement kialakulása viszont Örvendetes bizonysága annak a felismerésnek a törvényhozó részéről, hogy az ország gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartásokat büntetőjogi szempontból ki kell emelni az államellenes cselekmények sorából. Az 1921. évi III. t.-c. ugyanis az ország gazdasági érdekeit veszélyeztető vészhírterjesztés ellen csupán arra az esetre adott oltalmat, ha a híresztelés annyira súlyos, hogy magának az államnak, illetőleg nemzetnek hitelét sérti, vagyis az államellenes cselekmény fogalmát is kimeríti, de — hasonlóan egyébként az 1930. évi 16 így Lindemann id. mű 30. 1. ; ellenk. Adler id. mű.