Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 4. szám

202 még pedig — mint ez rendszerint történni szokott — a külföld javára. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ily esetben más természetű titok elleni támadásról van szó, mint amelyre az 1923. évi V. t.-c. gondolt. Az e törvény által szem előtt tartott titok — mint jeleztük — az egyéni érdek körében mozgó, holott az utóbb említett titok nemcsak az egyes vállalkozónak, még csak nem is a társadalomnak, hanem az egységet alkotó nemzeti gazdálkodásnak a titka. Mint ilyen magasabbrendű titok, amelyet — a csupán egyéni érdekkörben mozgó, bár ugyancsak gazdasági titoktól való megkülönböztetés végett — nem helytelen közgazdasági titoknak mondani.14 Ez a gondolat s ezzel a titoksértés tekintetében az 1923. évi V. t.-c.-tői való elvi elhajlás jut kifejezésre az 1930. évi III. t.-cnek 60. §-ában, amely a titokelárulásnak és a kémkedésnek az ország gazdasági helyzetét érintő titokra vonatkozóan elkövetett alakját egyenlősítve a katonai és diplomáciai titokelárulással, hűtlenségnek nyilvánítja s egységesen állapítja meg a kétféle titoksértés büntetését is (id. törvény 61. §, illetőleg az 1934. évi XVIII. t.-cnek a most jelzett § helyébe lépő 2. §-a). A törvényhozónak az álláspontja — az 1930. évi törvény javaslatának indokolásából megállapíthatóan — az, hogy az idézett 60. §-ban pönalizált cselekmények lényegükben azonos természetűek, minthogy az ott említett titok bármelyikének (katonai és diplomáciai titok egyfelől, gazdasági titok másfelől) kikémlelése vagy elárulása egyaránt veszélyes lehet az állam jólétére és hatalmi állására. Nyilvánvalóan oly szempont, amely a közösségi érdekek honorálása irányában haladó újabb jogfejlődés jellemvonását magán viselő elvi eltérésként jelentkezik, szemben a Btk.-vel, amely tudvalevően még a katonai titoknak kikémlelését is kiemelte a hűtlenség fogalmi köréből s csupán mint a fegyveres erő elleni cselekményt pönalizálta (v. ö. a Btk.-nek az 1930. évi III. t.-c. 101. §-a által hatályon kívül helyezett 455. §-át). Zavarólag csupán az hat az 1930. évi törvény rendelkezésében, hogy a hűtlenségnek itt megállapított legális fogalma éppen a védett jogtárgy szerint elkülönülő tényállásokat ölel fel. Az e fogalom alá vont cselekmények egyik csoportja, a katonai és a diplomáciai hűtlenség15 politikai jogtárgy, az államnak nemzetközi vonatkozásban elfoglalt hatalmi állása ellen irányuló támadás, holott második csoportja, a gazdasági hűtlenség a gazdasági jogtárgyat, a nemzeti gazdálkodást, mint ilyent támadja. Az előbbi csoportba tartozó cselekmények politikai deliktumot, az utóbbiba tartozók gazdasági deliktumot alkotnak. 14 Lásd az ily titok büntetőjogi védelmére különösen : Kohlrausch : Zeitschr. f. d. ges. Strafrechtswiss. 50. köt. 30. és köv. 1. ; Schmidt és Wrabetz : által a 36. (lübecki) német jogászgyűlés részére készített véleményes jelentéseket ; nálunk Jenes : A közgazdasági kémkedés. 15 Ezek fogalmára 1. különösen Angyal Pál : A magyar büntetőjog kézikönyve. 7. köt. 57. 1.