Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 4. szám

201 a nemzeti gazdálkodás érdekeit az illető cselekmény által veszélyeztetettnek tekinteni vagy nem. Ez a helyzet pl. a hitelező érdekét veszélyeztető vagy károsító cselekményekkel kapcsolatban. Az ily cselekmény önmagában közönséges vagyoni bűncselekmény. Kétségtelen ez abban az esetben, midőn csak egyetlen hitelező károsításáról van szó. Ehhez képest pl. az 1930. évi XXII. t.-c-ben (33. §) pönalizált az a cselekmény, amellyel a gabonajelzálogjoggal terhelt gabona tulajdonosa törvényes kötelessége ellenére elidegeníti, elhasználja, megrongálja a zálogul lekötött gabonát s ezzel kárt okoz hitelezőjének, éppoly kevéssé bír a gazdasági bűncselekményt jellemző vonásokkal, akár csak a Btk. 387. §-ában szabályozott, egyetlen hitelező irányában elkövetett ú. n. „hitelezési csalás", amely tudvalevűen újabb jogunk (1932. évi IX. t.-c.) szerint a hitelsértés tágabbkörű fogalmában oldódott fel. Gazdasági bűncselekménynek csak abban az esetben minősíthetők az e körbe tartozó magatartások, ha a hitelezők nagyobb körének megkárosítására vagy érdekeinek veszélyeztetésére irányulnak. Az ily cselekményekkel kapcsolatban ugyanis nem csupán az általuk közvetlenül érintett hitelezők egyéni érdekéről van már szó, hanem ennél sokkal többről. Hatásuk kiszámíthatatlan lévén, bennük nem lehet közönséges vagyoni deliktumokat látni, hanem olyat, amelynek folytán a hitel biztonsága s ezzel a nemzeti gazdálkodás mint ilyen, szenved csorbát.1,2. Ennek a gondolatnak érvényre jutását látom magának a hitelsértési törvénynek abban a rendelkezésében (2. §), amely kivételesen szigorú büntetést szab a cselekményre, ha az pénzintézettel szemben fennálló nagyobb számú betevőnek vagy fővállalkozóval szemben álló több alvállalkozónak súlyos megkárosítását eredményezte. 2. Hasonló megfontolások foglalnak helyt a tisztességtelen versenycselekmények (1923. évi V. t.-c. 16—21. §) tekintetében is. Ezek a cselekmények általánosságban szintén nem foghatók fel gazdasági bűncselekmények gyanánt. Kétségtelen ugyanis, hogy midőn az idézett törvény büntetőjogi oltalom adására vállalkozott a szóbanlevő cselekményekkel szemben, az egyes gazdasági vállalkozó individuális, nem pedig a nemzeti gazdálkodás közösségi és tehát magasabbrendű érdekeit tartotta szem előtt.13 Csupán a gazdasági titoksértésnek a törvény 21. §-ában pönalizált cselekménye emelkedik ki a tisztességtelen versenycselekmények sorából, mint olyan, amelynek a konkrét versenyvállalat ellen irányuló tendenciája mellett is a gazdasági élet egészére kiható jelentősége van, vagy lehet abban az esetben, midőn azt az ország gazdasági életében jelentős (ipari) vállalkozás ellen követik el, 12 V. ö. : Fischer : Krediterschleichung als Gefáhrdung der Volkswirtschaft, Bank-Archiv, 29. évf. 55. 1. és Lindemann id. mű. 75. 1. 13 Bálás Elemér is : A tisztességtelen verseny büntetőjoga. 4. 1.