Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Kolozsvári jogászok vitaülése a jogegységesítésről

166 szabályokat újabb intézkedésig érvényben tartotta s a jogegységesítést a minisztérium törvényes felhatalmazás alapján rendeleti úton végzi el. Gyakorlatilag az itt érvényben volt román jogszabályok ismerete mellett azt kell mondanunk, hogy semmi veszélyt sem rejtett volna magában, ha a törvényhozó az első helyen említett utat választja. Hiszen időközben már a jogegységesítés kb. 70%-ban megtörtént. Előadó vázolta azokat a román jogszabályokat, amelyek a magyar jogrendszert a most visszatért területeken az eltelt 20 év alatt megváltoztatták. Szerinte a román jogszabályokból egyetlen egy sem tartható fenn, mert egészen más jogrendszerben születtek, ahol a jognak egészen más sajátos felfogása van. A kifejtett elvi alapokból következik, hogy a nemzetnek egyik legfontosabb érdeke az, hogy az ország egész területén minél előbb egységes jogszabályok legyenek érvényben. Ezért a magánjog is minél előbb egységesítendő. Ha kodifikált magánjogi törvénykönyve volna Magyarországnak, akkor az egységesítés gyakorlatilag könnyen volna keresztülvihető. Minthogy azonban nincsen s nem is valószínű az, hogy a közeljövőben Magyarország magánjogi törvénykönyve parlamenti tárgyalásra kerülhetne, — csak fokozatos életbeléptetésre lehet gondolni. Elsősorban a magánjog azon részeire vonatkozik ez, amelyek legközelebb állanak a nemzeti jogintézményekhez. De ez is csak úgy volna keresztülvihető, hogy az ország egész területére kiterjedő egységes új törvénnyel történjék s ebben elhagyandók a magyar magánjognak mindazok az intézkedései, amelyek a rendi különállásban gyökereznek. Gondolnunk kell arra is, hogy a kisbirtok védelme szempontjából megvizsgáljuk az évszázados székely birtokjognak és örökösödési jognak szabályait, hogy a jogegységesítésnél nem volnának-e azok is felhasználhatók ; ezek ugyanis a magyar nép megtartásában évszázadokon keresztül fontos szerepet játszottak. A kereskedelmi, váltó- és csekk jog nyomban egységesítendő, illetőleg a magyar jogszabályok itt hatályba léptetendők, ami a legkisebb zökkenés nélkül megtörténhetik. A nagy tetszést aratott előadást vita követte. A vitában dr. Székely István és dr. Sövényházy Ferenc egyetemi tanárok, továbbá dr. Ferencz József kir. közjegyző vettek részt. Székely István egyetemi tanár is felette kívánatosnak tartja, hogy az ország területén belül mielőbb azonos jogelvek érvényesüljenek. Kétségtelen igazság, hogy a különböző jogterületek fenn nem tarthatók, mert ez a partikularizmus kedvezőtlenül érinti az egységes jogfejlődést. De hogyan valósuljon meg ez a felette kívánatos jogegységesítés ? A kérdés megoldásának látszólag legegyszerűbb módja az lenne, ha a Mt. 1928. évi javaslata válnék a jogegységesítés alapjává. Sajnos, be kell látnunk, hogy a javaslat az idők szellemisé-