Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Kolozsvári jogászok vitaülése a jogegységesítésről

165 SZEMLE Kolozsvári jogászok vitaülése a jogegységesítésről Folyó év február 5-én a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem aulájában a kolozsvári kir. ítélőtábla elnökének : dr. Vékás Lajosnak elnöklése mellett, díszes közönség előtt dr. Tusa Gábor ügyvéd, országgyűlési képviselő előadást tartott ,,A jogegységesítés11 címen. Tusa Gábor előadó fejtegette, hogy a jog éppen olyan fontos tényező egy nemzet életében, mint a nyelv és a hit a nemzet küldetésében. Ezek összeműködése teszi azt, amit mi magyar életnek képzelünk el. A jogegységesítést is ebből a magasabb szempontból kell néznünk. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a jog eszméje nálunk, amint Frank mondotta, a nemzet érzését követve a szívek mélyében él. Innen van az, hogy a magyar közfelfogásban a jog a formai törvény felett áll. A népnek külön jogi öntudata van s a jus non scriptum az ezeréves magyarság mély jogi meggyőződésének az eredménye. Éppen ezért akkor, amikor a visszacsatolt keleti és erdélyi területek jogrendszerét az anyaország jogrendszerével egyesíteni akarjuk, ezt a nemzeti szempontot kell minden más szempont elé helyeznünk. Tehát lényegileg ez nem jogegységesítés, hanem az 1918. évi december hó 1-én megszakadt jogfolytonosság helyreállítása. A jogegységesítés alatt nemcsak a jogszabályok azonosságát kell értenünk, hanem egységet magában a jog alkalmazásában is. A jogegységesítés munkáját ezért nemcsak a törvényhozó hatalom és a végrehajtó hatalom végzi, hanem a bírói joggyakorlat, a jogtudomány s a törvényrontó szokás is. A jogegységesítésnél két utat választhatunk. Az egyik az, hogy a törvényhozó a jogfolytonosságot a visszacsatolt területen egyetlen rendelkezéssel állítja helyre. Ez megfelelt volna annak a felfogásnak, hogy Magyarország a békeszerződést kényszerhelyzetben cikkelyezte be s így mindaz, ami a visszatért területeken az 1918. évi december 1. napja óta a jogszabályok alkotása terén történt, a magyar állam szempontjából semmisnek tekintendő. Ha a morális elégtételnek és a történelmi igazságszolgáltatásnak erre az útjára lépünk, akkor ez azt jelentené, hogy az összes magyar jogszabályok, amelyek az 1918. évi december 1-én itt érvényben voltak, folytonossági alapon az 1940. évi augusztus 30-án is ezen naptól kezdődően érvényben maradnak, illetve újra érvénybe lépnek. Külön jogszabály terjeszti ki a Magyarországon időközben életbeléptetett újabb jogszabályokat. A másik út az, amelyet a törvényhozó választott. Az 1940. évi XXVI. törvénycikk a bécsi döntés napjáig érvényben volt jog-