Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Hitelvédelem

157 kiválasztásában áll, — ezzel mégis megegyezik abban, hogy csak a saját egyéni érdekeit tartja szem előtt. A hitelpolitikának másik faja az, amelyet a hitelszervezet hitelpolitikájának nevezhetünk. Ez a hitelpolitika akkor alakul ki, ha egy állam gazdasági területének hitelorgánumai akár saját elhatározásukból tömörülve, akár az államhatalom, illetve az államhatalom által e feladatra kijelölt intézmények közvetlen vagy közvetett irányítása alatt egyéni hitelpolitikájukat összesítik, működési köreiket egymáshoz igazítják, ügyvitelükben és üzletvitelükben azonos elvek mellett járnak el. Talán paradoxonként hangzik, de úgy van, hogy az egyéni érdekek és erők ily koncentrációja állami beavatkozás nélkül is előbb-utóbb szükségszerűen ahhoz vezet, hogy az egyéni érdekek, a nyereség : mint öncél, háttérbe szorításával, a közérdeket, az illető gazdasági terület lakosságának általános érdekeit egyre nagyobb mértékben figyelembe kell vennie. Minél nagyobb ugyanis egy vállalat, minél inkább működési körébe vont egy gazdasági területet, annál több szál köti össze az illető terület gazdasági alanyainak egyéni érdekeiből kialakuló általános érdekekkel, míg végre a vállalat egyéni érdekei az illető gazdasági terület lakóinak érdekeivel annyira összeszövődnek s egyben a vállalat annyira a közérdeklődés gyújtópontjába kerül, működése oly mértékben jut a közvélemény ellenőrzése alá, hogy a kormánykerék mellé szükségszerűen a közérdeket kell ültetnie. Az illető gazdasági terület általános érdekeivel ellenkező tevékenységgel ugyanis saját gazdasági bázisát ingatná meg s ezenkívül jól tudjuk, hogy a közösség érdeke és az egyéni érdek közti küzdelemben még a törpék országában is Gulliver maradt alul. Fokozott mértékben áll ez, ha nem egy hitelintézet fokozatos terjeszkedésével, hanem valamely gazdasági terület összes hitelintézeteinek érdekközösségbe tömörülésével állunk szemben. Itt a közösség kialakult általános érdekeivel oly egyéni érdekek kerülnek szembe, amely egyéni érdekek nem mindig haladnak párhuzamosan, hanem igen gyakran metszik és közömbösítik egymást. A hitelszervezetbe való egyre intenzívebb tömörülés viszont korunk politikai és gazdasági viszonyai, a technikai és kulturális fejlődés által determinált folyamat, amely a különböző államokban szükségszerűen következett be. Azt látjuk tehát, hogy e magasabb hitelpolitikának idővel akkor is ki kell alakulnia, annak tengelyébe az egyéni érdek helyett akkor is a közérdeknek kell kerülnie, ha az az állam beavatkozása nélkül történnék. Miért van mégis, hogy az utolsó két évtizedben az államok egész sora vette ellenőrzése és irányítása alá a hitelszervezeteket ? Nyilván azért, mert az egymást rohamosan kergető politikai és gazdasági események hatása alatt sürgősen és elkerülhetetlenül szükségessé vált, hogy a hitelintézetek egymást metsző egyéni érdekeinek párhuzamba s a közérdek szolgálatába állítását egy, az egyéni érdekek felett álló erő mielőbb végrehajtsa és ezzel eleven erőként mentse át azt, ami e beavatkozás nélkül az egyéni