Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Hitelvédelem

158 érdekek súrlódása következtében fáradt energiaként veszett volna el. Korunk politikai és gazdasági változásainak irama ugyanis nem ad időt az ily utóbb magától is beálló fejlődési processzus türelmes bevárására. Az államok nagy tehetség verseny ében minden államnak minden téren, a legolcsóbban, a legtöbbet és a legjobbat kell produkálnia ahhoz, hogy a versenyből ki ne essék. A mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, a honvédelem, a szociálpolitika, a kultúrpolitika sorsdöntő problémáinak megoldását pedig csak a hitelszervezet kapacitásának teljes igénybevételével lehet elérni. E cél szolgálatában a fentiekben felsorolt hitel jogi törvények bizonyos alapelvekben megegyeznek egymással. A hitelszervezet kapacitásának felfokozása és teljes kihasználása érdekében mindenekelőtt arról kell gondoskodni, hogy a hitelszervezet az arra lehetőleg legalkalmasabb egyedekből tevődjék össze, abból az e feladatra alkalmasnak nem bizonyuló egyedeket ki lehessen kapcsolni és a hitelszervezet kiterjedésében, kvantitatív és kvalitatív összetételében az illető állam gazdasági szükségleteihez igazodjék. Amilyen fontos az, hogy a hitelellátás céljaira kellő számú és a gazdasági szükségleteknek megfelelő összetételű hitelintézet álljon rendelkezésre, ugyanoly jelentőséggel bír az is, hogy a gazdasági életre nézve felesleges intézetek a piacról eltűnjenek. Az ily felesleges intézet ugyanis a köz szempontjából értéktelen működésével csak zavarja a hitelszervezet tőkegyüjtési és hitelelosztási funkcióját s ezzel a hitelszervezet kapacitását gyengíti. Az ilyen, a köz szempontjából létjogosultsággal nem bíró intézet a gazdasági élet vérkeringéséből szükségszerűen fokozatosan kikapcsolódva, idővel kétségtelenül magától is elsorvad. Minél tovább tart azonban ez az elhalási folyamat, annál inkább nő az ily intézet káros hatása a hitelszervezet teljesítőképességére. A hitelintézetek szelekciójáról a bankalapításokkal kapcsolatban közvetve vagy közvetlenül lehet gondoskodni. Az előbbi megoldásra hazai jogalkotásunkban látunk példát a takarékbetétüzlet gyakorlásának a Pénzintézeti Központi, illetve Országos Központi Hitelszövetkezeti tagsághoz kötésében. A közvetlen megoldást viszont a legtöbb külföldi banktörvény által meghonosított koncessziós rendszer nyújtja. E rendszer mellett az államhatalomtól, illetve az államhatalom által erre kijelölt szervtől függ, hogy új bank létesítését megengedje-e vagy sem. E tárgyban hozott határozatát nem is kell indokolnia, vagy ha igen, úgy oly körülményre hivatkozhatik, amelynek elbírálása kizárólag az illető szerv egyoldalú jogkörébe tartozik. Ilyen például annak vizsgálata, hogy a helyi vagy általános gazdasági viszonyok indokolják-e a bankalapítást, vagy hogy az nemzeti vagy nemzetgazdasági szempontból ajánlatosnak látszik-e, vagy pedig hogy a létesítendő bank vezetésére kijelölt személyek a megfelelő szakképzettséggel, képességekkel és megbízhatósággal rendelkeznek-e. A szelekció biztosítása érdekében a koncessziós rendszer alapján álló banktörvények általában arról is gondoskodnak, hogv