Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Hitelvédelem

155 felfogás, amelyet a hitelezővédelemmel, illetve adósvédelemmel szemben hitelvédelemnek nevezhetünk. Rousseau-i frazeológiával élve, talán úgy világíthatjuk meg legjobban az eszméknek ezt a katarzisát, hogy míg a hitelezővédelem és adósvédelem eszméiben a ,,volonté de tous", a gazdasági életre és a jogalkotásra döntő befolyást gyakorló mindenkori többség egyéni érdekeinek szava jutott kifejezésre, addig az egyéni érdekeknek e harcából egy tisztultabb, az egyéni érdekeken felülemelkedő, azokon túllátó akarat, egy ,,volonté générale" alakult ki. Ez már nem a gazdasági alanyok egyik vagy másik csoportját, hanem magát a hitelt, mint jogi és gazdasági intézményt találta védelemre érdemesnek. Ez a felfogás rájött arra, hogy hiába való törekvés akár a hitelezők, akár az adósok momentán védelemre szoruló vagy arra érdemes táborát megsegíteni, ha az alap, az a jogi és gazdasági intézmény, amelyre ezek az egyéni jogviszonyok felépültek, nem elég erős arra, hogy a kaleidoszkópszerűen változó viszonyok közepette hol az egyik, hol a másik oldalon különböző terheléssel ránehezedő súlyt kibírja. Magát ezt a jogi és gazdasági intézményt kellett tehát megszilárdítani s egyben neki oly elaszticitást biztosítani, hogy a gazdasági viszonyok változása közepette is relatíve a legjobb védelmet nyújtsa a méltánylásra érdemes egyéni adósi és hitelezői érdekeknek és az államban tömörült közösség, a gazdasági élet érdekeinek egyaránt. A mult században a gőzhajó és a vasút találmányainak gyakorlati alkalmazása nemcsak a közlekedés ügyét forradalmosította, hanem oly mértékben járult hozzá a világ szellemi, gazdasági és technikai fejlődéséhez is, hogy a közfelfogás a közlekedési eszközök elsőrendű fontosságát felismerve, a közlekedés ügyét közüggyé avatta. Ugyanezen a fejlődési folyamaton ment át az utolsó húsz évben a hitelvédelmi eszme kialakulásával párhuzamosan a tőke közlekedésének : a tőkegyűjtésnek és a hitelelosztásnak kérdése is. Az egyes államok világnézeti felfogásukra és különböző politikai vagy gazdasági helyzetükre való tekintet nélkül, rájöttek arra, hogy a tőkegyűjtés és az összegyűjtött tőkéknek a hitel közlekedési utain való elosztása az állam gazdasági élete szempontjából sokkal fontosabb, semminthogy a hiteltevékenységben elsősorban öncélt, a hitelintézet részére elsősorban nyereségi lehetőséget lássunk. A közösség életének nincs oly mozzanata, akár az egyes termelési ágak fejlesztését, akár a honvédelmi, szociálpolitikai és kulturális feladatok megoldását tekintjük, amelyben fontos tényezőként ne szerepelne a hitelszervezet kapacitása. Az egyes hitelintézet egyéni érdekét messze túlhaladó és az egész közösség létérdekeit érintő fontossága van annak, hogy a szervezet a reáháruló feladatoknak megfelelően méretezett legyen és ez a jól proporcionált hitelszervezet saját egészségi állapota felett szigorúan őrködve, kapacitásának teljes kihasználásával, a legtöbbet és a legjobbat nyújtsa a közösség feladatainak megvalósításánál.