Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Hitelvédelem

152 Hitelvédelem A „Personal History of Dávid Copperfield" viktoriánuskorbeli olvasói meghatottsággal követték a derék Micawber életútját, amelyet a kifizetetlen számlák és kötelezvények mindegyre visszavezettek a King's Bench Prison kapujához. De ha olvasás közben részvétükkel ajándékozták is meg ezt a jobb sorsra érdemes regényalakot, az életben ez az embertípus nem igen számíthatott a társadalom rokonszenvére és Dickens sem tudott regénye végén mást tenni Micawberünkkel, minthogy az óvilágból Ausztráliába küldje. Az akkori társadalom magatartását a fizetni legjobb igyekezete mellett sem tudó adóssal szemben talán épp Dickens fejezi ki legplasztikusabban, Micawber egyik hitelezőjéről megállapítva, hogy ,,when money was owing to him, he liked to be paid". A tizenkilencedik század vezető koreszméjének, a liberalizmusnak fáklyafényénél mind jogi, mind gazdasági téren egyaránt a szerződési szabadság elve érvényesült és a korlátlan cselekvőképességgel bíró személy által vállalt kötelezettség behajtásának biztosítását sokkal fontosabb közérdeknek tekintette ez a kor, mintsem hogy azzal szemben a saját hibáján kívül default-ba jutó adós intézményes megvédésének gondolata érvényre juthatott volna. A politikai és gazdasági liberalizmusnak e klasszikus korszaka nemcsak az intézményes adósvédelemnek, hanem természetesen a gazdasági és hitelélet kollektív érdekvédelmi alapon való megszervezésének sem kedvezett. Élénken megvilágítják ezt a mult század második felében egymást sűrűn követő gazdasági válságok. Ezeknek eredendő oka különböző körülményekben, a politikai és gazdasági viszonyok egyre gyorsuló változásában, a termelés és fogyasztás terén mutatkozó zavarokban, gründolásokban, a tőzsdeüzlet kilengéseiben rejlett, de közös jellemző vonásuk volt a gazdasági szervezettségnek és együttérzésnek hiánya, ami megakadályozta a válság megelőzését és a kitört válság enyhítését. A krízis által nem érintett, vagy azt „megjátszó" üzletemberek éppoly ,.impassibilité"-vel elegy érdeklődéssel szemlélték a válságlezajlását, mint a Vezúv kirándulói a tőlük biztos távolságban tomboló lángoszlopot. Apáink és nagyapáink elbeszéléséből emlékezetünkben él a bécsi tőzsdéről kiindult és az egész világot bejáró 1873. évi krach, amelyben a hitelintézetek, ahelyett hogy a hitel-