Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Hitelvédelem

153 feltételek enyhítésével és új hitelek nyújtásával segítették volna elő a válság mielőbbi levezetését, tömeges hitelmegvonásokkal mélyítették azt ki. Ezt a szellemet tükrözteti vissza az ekorbeli jogalkotás is. Az 1874. és 1877. évi osztrák záloglevéltörvények például nagy körültekintéssel gondoskodtak a záloglevéltulajdonos-hitelezők jogainak védelméről a gondnok, a hitelezői közgyűlés, a bizalmi személyek intézményeinek életbeléptetésével, de még azt sem tették lehetővé, hogy a záloglevél-kibocsátó intézet a hitelezők közgyűlését összehívhassa, ha az általános gazdasági helyzetben, vagy az adós intézet helyzetében beállott változás a fizetési feltételek módosítását az adós és a hitelezők érdekében egyaránt szükségessé tette volna. Nem biztosított ily lehetőséget a mi 1876 : XXXVI. törvénycikkünk sem. E válságok reakciójaként a mult század végefelé a hitelezői jogok védelme mellett a jogalkotásban előtérbe kezd lépni az adósvédelem gondolata is. Az 1899. évi német köt vény tör vény például már elsősorban az adós intézetet jogosítja fel a kötvénybirtokos-hitelezők közgyűlésének egybehívására s a közgyűlés legfontosabb feladatának oly többségi határozat hozatalát tekinti, amely a hitelezői jogok korlátozását, vagy az ily jogokról való lemondást az összes kötvénybirtokosokra kiható érvénnyel állapíthatja meg. Az ugyané tárgyú 1903. évi olasz törvény a kötvényesek kétharmadát ugyancsak feljogosítja az összes kötvényesekre kiható érvénnyel az adós intézet kényszeregyességi ajánlatának elfogadására. Elérkeztünk ezzel a hitelezővédelem és adósvédelem eszme harcának jelentős állomásához : a csődönkívüli kényszeregyesség jogintézményéhez. Egy 1887. évi belga törvény a ,,concordat préventif de la faillite" meghonosításával lehetővé tette az önhibáján kívül fizetésképtelenné vált jóhiszemű kereskedő számára, hogy csődön kívül az össztartozásának háromnegyedrészét képviselő hitelezők által elfogadott és bíróilag jóváhagyott egyességet köthessen valamennyi, tehát az egyességi ajánlatot el nem fogadó hitelezőire is kiható érvénnyel, de mindig a „clause du retour á meilleure fortune" mellett. Vagyoni helyzetének későbbi kedvező alakulása esetén tehát tartozásának elengedett része feléledt. A különböző államok jogfejlődése során azután kialakult a csődönkívüli kényszeregyesség jelenlegi általános formája, amely az egyesség jogerőre emelkedése esetén a tartozás elengedett részét megszünteti. A csődönkívüli kényszeregyesség intézményének két figyelemreméltó alapgondolata töri át az egyoldalú hitelezővédelmi álláspontot. Az egyik a közérdekből való közvetett beavatkozás eszméje az egyéni hitel jogi viszonyba, avégből, hogy az adóst, mint gazdasági alanyt, a gazdasági élet számára, tehát a közösség érdekében megmentse. A másik a hitelezői közösség érdekének elsőbbsége az egyes hitelezői érdekekkel szemben.