Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Az árszabályozás elvi alapjai

146 A maximális ármegállapítás is figyelemmel lehet bizonyos határok között az egyéni különbségekre, tekintetbe veheti a minő­ségi eltéréseket. Egyes mezőgazdasági termények, különösen a gabonafélék maximális árának megállapításánál alakult ki oly rendszer, mely az áruk minősége s a forgalombahozatal időpontja szerint épített ki ilyen árdifferenciálódást. Az ármaximálás jogi szabályozása azonban nemcsak az eladási árak előírását jelenti. A teljességre törekvő szabályozásnak az eladási árakon kívül az egyéb feltételekre, az eladásnál szokásos kondíciókra, a készpénz- vagy hiteleladás lehetőségeire, a gyári, illetve nagykereskedelmi forgalomban szokásos skontók vagy rabattok mikénti megállapítására, a mellékszolgáltatásokra : az áruk csomagolására, hazaszállítására, az egyébként felszámítható költségekre stb. is ki kell terjednie. Az árszabályozás újabb rend­szere az adottságokhoz és a szükségességhez képest e körülmé­nyekre vagy legalább azok sorából a legfontosabbakra szintén figyelmet fordít s előírásaival ezek tekintetében is tisztázott hely­zetet igyekszik teremteni. A maximális ármegállapítás merevségének enyhítésére irányul, a jogbiztonság biztosítása mellett, a tájékoztató árak rendszere. A tájékoztató ár jellegzetes vonása, — mint ez jogi megalapozást nyert az 1920 : XV. t.-c. 2. §-ában — annak az a mentesítő jelentő­sége, hogy áruuzsora miatt nem lehet megbüntetni azt, aki e tájékoztató árnál nem magasabb árat köt ki, követel vagy fogad el. E mellett indokolt esetben, mint ez a Kúria e részbeni gyakor­latából is világosan kitűnik, fennáll annak a lehetősége, hogy a tájékoztató árnál magasabb ár felszámításának jogossága is bizo­nyítást nyerhessen, különösen oly esetekben, amidőn ezt az illető üzem különleges körülményei kellően alátámasztják. d) Az ármaximálásnak különleges, az általános jellegű szabá­lyozás helyett az individualizálás elvét érvényesítő rendszere : az árrögzüés. Legújabb árszabályozásunk, melynek alapja a 8300/1939. M. E. sz. rendelet, az árrögzítésből indult ki. A forgalombahozott áruk árai — a taxatíve felsorolt mezőgazdasági termékek kivéte­lével — az 1939 augusztus 26-i színvonalon, tehát a háború kitörése előtti állapot szerint rögzíttettek és ezóta az árkormánybiztos engedélye nélkül nem emelhetők. E cikkek legmagasabb árainak tehát az 1939 augusztus 26-i árat kell tekinteni mindaddig, míg az arra hivatott hatóság magasabb árat nem engedélyez. Az árrög­zítést kimondó jogszabály valójában az ármaximálásnak és az egyéni áralakulásnak kombinatív megnyilvánulása. Maximális árként állapítja meg az 1939 augusztus 26-án érvényben volt árakat, a nélkül, hogy az egyes árucikkek árait e legmagasabb ár életbeléptetésével kapcsolatban egyben egyenlősítené, uniformi­zálná is. Az árrögzítést kimondó ez a jogszabály ilyképpen meg­felelően figyelembe veszi azt a nagy változatosságot, amely a gazda­sági életviszonyok alakulásához képest, az árak tekintetében is

Next

/
Thumbnails
Contents