Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Az árszabályozás elvi alapjai

147 kialakult. Nem törekszik e szabály a fennálló árhelyzet megváltoztatására, azoknak a széleskörű árszóródásoknak a kiküszöbölésére, melyek gyakran ugyanazon áru tekintetében a forgalombahozó üzletek fekvéséhez, jellegéhez, az általuk nyújtott szolgáltatások különbözőségéhez képest merülnek fel. E jogszabály az árak tekintetében a háború kitörésekor fennállott tényleges állapotot kívánta megrögzíteni a nélkül, hogy egyelőre az ezen állapot kialakulását előidéző tényezők vizsgálatába bocsátkozott volna. Figyelmét a jövőre fordítva, csak azt kívánta megakadályozni, hogy a háborús viszonyok következtében beállott rendkívüli eltolódások, a kereslet és kínálat oldalán ténylegesen bekövetkezett vagy előrelátható változások nagyobbmérvű áremelkedésekben ne jussanak kifejezésre, a spekuláció a jövő várható áralakulását, a fogyasztó rovására, korábbi időpontban le ne számitolhassa. A szabad árrendszer kötötté tétele, de a megkötöttséggel együttjáró uniformizálás elkerülése volt ez árrögzítő rendelkezés életrehívásának vezető motívuma. Az 1920 : XV. t.-c. alá eső cselekmények elbírálásánál a Kúria újabb gyakorlata a rögzített áraknak maximális ár jellegét kifejezetten elismeri s a felmerült konkrét esetekben a büntethetőség előfeltételének azt tekinti, hogy ezen rögzített árak túllépése megtörtént-e vagy sem. e) Az árszabályozás legmagasabb fejlődési fokát, e rendszer legfejlettebb kifinomulását és a figyelmet érdemlő gazdasági szempontokkal való legnagyobb összhangját a szabályozásnak az a módja biztosítja, mely az ármegállapítások és a helyes üzleti kalkuláció közötti szerves Összefüggés megteremtésén épül. A helyes árszabályozás csak az áralakulást meghatározó összes költségtényezők pontos megismeréséből merítheti irányító szempontjait. A helyes ármegállapítás előfeltétele tehát a megfelelő, megbízható és gondos árkalkuláció. Ez teszi lehetővé az egységes elvek kialakítását s a különböző üzemek eredményeinek összehasonlítását. Az újabb német árszabályozás keretében a birodalmi gazdasági miniszter 1939 január 16-án kibocsátott rendeletével a költségszámítás általános irányelveit megállapítva, kiemeli, hogy a gazdasági haladás, a többtermelés alapvető feltétele a jól megalapozott üzemi számviteli rendszer. Ez oszlathatja el azt a bizonytalanságot s küszöbölheti ki azokat a fölösleges korlátozásokat, melyeket főkép az egyes költségek meg nem felelő ismerete tesz szükségessé. Az ipar és kereskedelem különböző ágainak eltérő viszonyaira való tekintettel azonban e német szabályozás is azt az elvet érvényesíti, hogy az egyes szakmák kalkulációs irányelveiket, speciális szempontjaik figyelembevételével, maguk állapítsák meg. Az újabb magyar árszabályozási rendszer az üzleti kalkuláció jelentőségének tudatában fejlesztette ki azokat az elveket, amelyek az egyes cikkek ármegállapításánál érvényesülnek. Azok a részletes szabályok, amelyek az egyes árucikkek árának megállapítása tekintetében rendelkeznek, úgy az ipari, mint a kereskedelmi