Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - A jogtudomány átalakulása oknyomozássá

133 meghatározott helyről (Standort) kiindulva képződik. Némely fogalom — mint pl. a ,.szerencse", a „szabadság" fogalma — már egymagában is annyira bizonytalan, hogy relativitása nyomban szembeszökik. A legtöbb fogalom helyhezkötöttségére azonban csak közelebbi vizsgálat nyomán bukkanhatunk rá. így pl. a „tavasz" fogalmát az emberek közönségesen a naptár szerinti értelemben használják, a nélkül hogy tisztában lennének azzal, hogy az asztronómiai szemszög az, amelyből a tavasz kezdete és vége, s ezzel a fogalom határai megállapíthatók. A meteorológus másként kezeli ezt a fogalmat, amikor a hőmérséklet emelkedését figyeli. De mást ért „tavaszon" a botanikus is. Az ő szemében az a mérvadó, hogy milyen messze haladt a növényzet fejlődése. Egy tudomány sem kényszerül azonban annyira szemszög énei változtatására, mint éppen a jogtudomány. Ugyanazt a folyamatot (pl. egy mérleg felállítását) másként értékeli az adójog, mint a magánjog vagy a büntetőjog. És így minden jogág különbözőképpen szerkeszti meg — fogalmait. Sőt egy és ugyanannál a jogszabálynál is félrecsúszhat a törvényhozó szempontja és a bíró ilyenkor köteles a törvényhozót követni. Ugyanez áll a szerződésben használt fogalmak megítélésére is. Hogy egy szerződéses kötelezettség jelentőségét felmérhesse, a bíró kénytelen mind az adós, mind pedig a hitelező álláspontját figyelemre méltatni. Az adós szempontjából az az irányadó, hogy mit, mennyit és mikor köteles szolgáltatni. Ő szavainak és kifejezéseinek tartalmát — többnyire tudat alatt — a rendelkezésére álló hatalmi helyzet szemszögéből állapítja meg. A hitelező viszont azért szerez követelést, hogy valamely szükségletét kielégítse. Ez az ő félreérthetetlen érdeke adja meg a kulcsot nyilatkozatainak értelmezéséhez. Amennyire nélkülözhetetlen a jogalkotóra és jogkutatóra nézve az, hogy a fogalmak relativitását és helyhez kötöttségét (Standortsgebundenheit) világosan lássák, épp oly kevéssé terjedt el ennek a nélkülözhetetlenségnek a felismerése. Holott tudatára kell ébredni az olyan szubjektivizmus veszélyének, amely a fogalomképzés törvényeinek nemismeréséből fakad. Ennek a szubjektivizmusnak a legnagyobb tekintélyű jogtudósok is áldozatul estek, amikor tisztán szubjektív álláspontjukból kündulva állítanak fel irányadó fogalmakat és látnak azokban általános érvényű értékeket. Semmi sem ártott annyit a jogtudománynak, mint ez az eljárás, amely képtelen arra, hogy objektív értékeket hozzon létre. Ugyanez a veszedelmes eljárás érvényesül a joggyakorlatban is. Itt a gátlásnélküli ügyvédi dialektika veszi át az uralmat. Amely jogosultnak tartja magát arra, hogy a törvény szavait és a szerződés fordulatait a szükséghez képest önkényesen hol a tulajdonképpeni, hol az átvitt értelemben, hol tágan, hol pedig szorosan értelmezze. S ha a bíró nincsen beavatva a fogalomképzés titkaiba és nem képes a jogot az élettel való összefüggése alapján sem megragadni, — akkor ezzel a dialektikával szembe mást nem