Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 2. szám - A "veszély" kérdése adás-vételnél a római jogban. Custodia felelősség [könyvismertetés]

117 IRODALOM V r- A „veszély" kérdése adás-vételnél a római jogban. Custodia felelősségeimen jelent meg Bálás falvi Kiss Barnabás dr. jogakadémiai tanár újabb tanulmánya (Kecskemét, 1940. 190 old.), amely a magánjogi tudománynak egyik legérdekesebb, de ugyanakkor egyik legnehezebb dogmatikai kérdésével foglalkozik. Előre kell bocsátanunk, hogy a „veszély" ebben a tárgykörben nem azt a fogalmat jelenti, amit általában értenek alatta a köznapi életben, — pl. veszélyes üzem, vagy biztosítás valamely esemény veszélye ellen, vagy jogcselekmény valakinek költségére és veszélyére stb. — hanem egészen szűkreszabott, speciális jelentése van, nevezetesen az, hogy kétoldalú jogügylet esetén melyik szerződő fél az, aki a szolgáltatás vétlen lehetetlenülése esetén az ebből eredő vagyoni kárt viselni köteles. Nagyban hozzájárulna a kérdés megvilágításához és a fogalom tisztázásához, ha a tágértelmű „veszély" kifejezés helyett inkább a „kárveszély" szót használjuk, amely klasszikusan érzékelteti a jogi gondolatot. Ezt a kifejezőbb szót alkalmazzák a Mtj. 1356., 1358. és 1360. §-ai is. A K. T. 342. és 344. §-ai egészen világosan szabályozzák a kérdést, midőn a veszély (helyesen : kárveszély) viselésének kérdésében éles caesuraként állítják fel az átadás tényének pillanatát ; eddig az időpontig az eladót, ettől az időponttól pedig a vevőt terheli az áruban bekövetkezett vétlen károsodás, amit minden laikus is természetesnek és okszerűnek fog találni ; a 344. § csupán kiszélesíti az „átadás" szó fogalmát, midőn annak körébe vonja nemcsak a kézről-kézre való átadást, hanem a fuvarozónak vagy szállítmányozónak való átadást is. (Kivéve, ha a fuvarozás végpontja az eladóra nézve a teljesítés helye.) Nagyjában hasonlóan intézkedik a magánjogi vételre a Mtj. 1356. § azzal a kiegészítéssel, hogy ingatlan tekintetében, ha a vevő tulajdonjogát a valóságos átadást megelőzően jegyezték be a telekkönyvbe, a vevő már a bejegyzés liatályosságának kezdetétől viseli a kárveszélyt. (Hogy ez a „hatályosság kezdete" szerencsés konstrukció-e, nem ide tartozó kérdés.) Itt említjük meg a Kúria 110. sz. elvi határozatát, mely szerint a megvett ház leégése esetén a kárveszélyt a vevő viseli, ha azt birtokba vette, bár telekkönyvi tulajdonosként még az eladó szerepel ; amiből következik, hogy ingatlannál a vevőt terheli a kárveszély attól az időponttól kezdve, amikor akár valósággal, akár pusztán jogilag átadatott részére az ingatlan, vagyis akár tulajdonossá vált, akár csak birtokossá. Ámde nemcsak az átadás (elküldés) szerepelhet a veszélyviselés caesurája gyanánt, hanem egyéb — jogilag releváns — tények, illetve időpontok is ; pl. az ügylet megkötése, vagy pl. a rendelkezésre tartás (becsomagolás, elkülönítés), a vevő értesítése, a fuvarlevél kézbesítése a vevő részére, vagy fordított esetben a vevő részéről szabályszerűen történt rendelkezésre bocsátás ós így tovább. Ezek azonban már de lege ferenda kérdések.