Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 2. szám - A külföldiek magyarországi érdekeltségeinek elidegenítése tárgyában kibocsátott 8290/1940. M. E. számú rendelet és a magyar devizajog

95 létesítése is, amely a szövetkezeti elvek érvényesülését valamennyi szövetkezetnél megvizsgálhatná. A megalkotandó új magyar szövetkezeti törvénynek erről is rendelkeznie kell. X. Y. Az értékállandósági kikötések szabályozása Németországban A nemzetiszocialista Németországban sok oldalról és az illetékes tényezők részéről is gyakran hangzottak el kifakadások az értékállandósági kikötések ellen, hiszen azok alkalmazásában végeredményben a német pénz iránti bizalmatlanság jut kifejezésre. A propaganda hatására az utóbbi évek üzleti forgalmában már egyre ritkábban is alkalmaztak ilyen kikötéseket. A reálhitelintézeteket és a biztosító társaságot viszont ennek ellenére eddig törvény kötelezte arra, hogy az aranymárkára szóló zálogleveleiket, illetőleg biztosításaikat aranymárka-követelésekkel fedezzék. Számolni lehetett azzal, hogy a nemzetiszocialista jogalkotás előbb-utóbb radikális kézzel nyúl az értékállandósági kikötésekhez. Ez most meg is történt az értékállandó jogokról szóló 1940 november 16-i rendelettel (R), amelyről azonban mindjárt meg kell jegyezni, hogy nem törölte el általánosságban az értékállandósági, nevezetesen az aranyzáradékok alkalmazását. Gyakorlatilag azonban megfosztotta azokat jelentőségüktől. A rendelet főbb rendelkezéseit — az eddigi jogállapot megemlítésével — az alábbiakban ismertetjük. 1. A telekkönyvi jogoknál a márka értéktelenedésének a hatása alatt 1923-ban engedte meg a törvény (1923. jún. 23.) — a BGB 1113. §-ának tilalmával szemben — az értékállandó jelzálog- és egyéb telekkönyvi jogok bekebelezését. A törvényben felsorolt rozson, búzán és finomaranyon, ül. aranymárkán kívül későbbi rendeletek1 megengedték az értéknek bizonyos fajú szénben, továbbá kálisóban (Kalidüngesalz), végül az USA. dollár hivatalosan jegyzett árfolyamában való megállapítását. 1929-ben a törvényhozás (1928. dec. 17-i törvény, RGB1. I. 405.) megtiltotta a jelzálogjognak külföldi pénzértékben való bekebelezését. A szén- és kálijelzálogjogok bejegyzése magától kiment a gyakorlatból, továbbra is elterjedésnek örvendtek ellenben a rozs- és búzajelzálogjogok, valamint az aranyra szóló telekkönyvi kikötések. A rozs- és búzajelzálogjogot RM-adósságokká alakította át, újabb ilyen jelzálogjogok alapítását pedig megtiltotta az 1934 május 16-i törvény (RGBl. I. 391.). Maradt tehát csak a finomaranyra (aranymárkára) szóló jelzálogjogok problémája. Ezeknél az átszámításra 1 1923 jun. 29-i rend. (RGBl. I. 482.) ; 1931 okt. 10-i rend. (RGB1. I. 569.) ; 1923 nov. 2-i rend. (RGBl. I. 1075.)