Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 2. szám - A külföldiek magyarországi érdekeltségeinek elidegenítése tárgyában kibocsátott 8290/1940. M. E. számú rendelet és a magyar devizajog

94 mintegy kiegészítője legyen, gazdálkodásuk valamelyik fázisát a hasonérdekűek tömörítésével eredményesebbé tegye (pl. tejtermelő gazda és tej értékesítő szövetkezet viszonya). A városi házmesterek pl. tejbeszerző szövetkezetet létesíthetnek, tejértékesítő szövetkezetet nem. Nyilvánvaló ebből, hogy nincs „szövetkezeti keret", hanem van konkrét célra alakult szövetkezet s azt nem lehet adni-venni. Ad 2. A rész jegyállomány megváltása teljes jogi abszurdum. A szövetkezetbe a mai szabályozás mellett beléphetnek új tagok, akik üzletrészeket jegyeznek, kiléphetnek belőle tagok s ezek üzletrészeiket felmondják és bizonyos idő után kifizetve kézhez kapják. A részjegyállomány megváltására azonban nincs mód. Ha mégis kitalált valami lehetőséget ennek a szabálynak kijátszására a leleményes gyakorlati élet, jó volna arról az elméleti jogásznak és a jogalkotónak is mielőbb tudomást szerezni. Ad 3. Különös lehet az a „minden iparra jogosult" szövetkezet s nehéz elképzelni, hogy ilyet bármelyik cégbíróság bejegyzett volna. Valószínűleg itt is az érvényben lévő szabályok kijátszásáról vagy megkerüléséről lesz szó. A K. T. 223. §-a ugyan olyan tág meghatározást ad, hogy annak alapján bármilyen célú összeállás szövetkezetnek nevezheti magát („Szövetkezetnek ezen törvény értelmében meg nem határozott számú tagokból álló azon társaság tekintetik, mely tagjai hitelének, keresetének vagy gazdálkodásának közös üzletkezelés mellett, illetőleg a kölcsönösség alapján előmozdítására alakul") elrendeli azonban azt is, hogy az alapszabályokban meg kell határozni a vállalat tárgyát (225. § 2. pont) s nem valószínű, hogy az alapszabályok jóváhagyásakor a cégbíróság a vállalat tárgyának tüzetes megjelölését ne követelné. Az azonban megállapítható, hogy a bejegyzések foganatosításánál az 1. pont alatt kifejtettekre egyáltalán nincs tekintettel, a szövetkezet és a tagok gazdaságának belső, strukturális összefüggését nem keresi. Ezért jogi akadály hiányában pl. banktisztviselők akár baromfiexport szövetkezetet is bejegyeztethetnek. Ad 4. Amint már utaltunk rá, a cégbíróság által gyakorolt ellenőrzés kizárólag jogi és formális szempontokra van tekintettel. Ez pedig elégtelen akkor, amikor a törvény maga is vázlatos és elavult, mint a mi szövetkezeti törvényünk. Az érdemi ellenőrzést, tehát annak eldöntését, hogy adott esetben valóban a szövetkezeti elveknek megfelelő vállalkozásról van-e szó, csak olyan szerv végezheti, amely a formális jogi szempontokon túl egyéb szempontokat is mérlegelhet. Ezt a szervet találta meg az 1920. évi XXX. t.-c, amikor a hitelszövetkezetekre elrendelte a központkényszert. Uj hitelszövetkezet a törvény értelmében csak az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékében létesülhet s ezzel a hitelszövetkezeti vonalon megteremtődött az érdemi ellenőrzés lehetősége. A központkényszer megvalósítása az egyéb szövetkezetek érdemi ellenőrzésének is a legbiztosabb útja. Célravezető lehetne e helyett olyan országos jellegű, központi ellenőrző szerv