Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 2. szám - Wekerle Sándor emlékezete. Elmondta Fabinyi Tihamér az Országos Kaszinó közgyűlési vacsoráján

81 pozíció kiváltságosainak zárt testülete, hanem a nemzet széles rétegeiből elsősorban a jellem és a tehetség alapján történő szelekcióval önmagát állandóan megifjító egyesülése azoknak a jó magyar hazafiaknak, akiknek az erkölcsükben, a tudásukban, a műveltségükben van az eleganciájuk. Életérdeke a nemzetnek, hogy a korszellemmel és a gazdasági fejlődéssel járó társadalmi nivellálódás ne lefelé, hanem felfelé, a magasabb színvonal felé történjék. Ez Kaszinónknak is létkérdése. Ezért kell fokozottan magunkhoz vonzani az ifjúságot munkára serkentő lelkesedésével és friss tettvágyával, melyekért mi életünk leszűrt tapasztalati tudását adjuk az ifjaknak cserébe, közösen oldva fel ily módon a generációk kiélesedő ellentéteit és lelkükbe oltva azokat az eszményeket és elveket, amelyekről az előbb talán már túlhosszasan is szólottam. És körül kell venni őket azzal a fludiummal, amely Wekerle Sándor vonzó egyéniségéből éltető légkörként maradt meg e falak között. Értem ez alatt az egyéni kedvességet, a méltányos emberi hangot, amelynek ápolásával missziót is teljesítünk majd a közélet eldurvulásnak indult hangjának megnemesítésénél, nehogy előbbutóbb a vox humanát csak az orgona regisztereiben lehessen majd feltalálni. Értem és érzem benne továbbá a megértő szeretetet, mely Wekerle lényéből sugárzott. Történelmi hivatásé nemzetek épületében a köveket, higyjék el Uraim, csak két időtálló cement tudja maradandóan összetartani : a vér és a szeretet. Vért eleget hullattunk ezer esztendő alatt, erősítsük tehát egymást a megértő, az összefogó szeretet által. Ettől az érzéstől áthatva emelem e serleget Wekerle Sándor nemes emlékezetére ! fi