Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 2. szám - Wekerle Sándor emlékezete. Elmondta Fabinyi Tihamér az Országos Kaszinó közgyűlési vacsoráján

78 amelynek fellendítését döntő módon vitte előbbre fürdőügyi és hídépítési intézkedésekkel, továbbá építkezési adókedvezményekkel, valamint a Margitsziget és a főváros közepét elfoglaló nagy kaszárnyák megvásárlásával. Bányapolitikája a szénárak nivellálását célozta és nagyon sajnálatos, hogy a politikai viszonyok alakulása folytán nem tudta megvalósítani terveinek azt a részét, amely elsősorban az alsóbb néposztályok érdekében óhajtotta feljavítani és olcsóbbá tenni a közélelmezést. Nagy szociális reformer volt tehát és így az ő hangját hallatjuk, ha tanúságot teszünk a mellett, hogy a most kialakuló új világnak mindenekelőtt szociálisabbnak kell lennie az eddiginél. De ugyancsak az ő intő szava figyelmeztet, hogy az ehhez szükséges anyagi eszközöket mennyiségben és minőségben fokozott termelésből kell előteremtenünk s aki ezt a sorrendet meg akarná fordítani, az szilárd alapozás nélkül a levegőbe építene házat. ,,Egész korunk — írja a világháború elején -— a gazdasági fejlődés jegyében indult meg. Jórészt ettől függ az államok ereje, szociális fejlődése, kulturális haladása. A gazdasági erő magában hordja az igények embrióit, a korszerű szociális követelmények kielégítésének erejét, magasabb igények felkeltését, a kultúrának alulról feltörő fejlődését. A csak felülről, malasztként aláhintett szociális és kulturális törekvések sikerre csak úgy és akkor vezetnek, ha gazdaságilag erős talajra találnak, mert nyomor és szegénység sohasem alkalmasak magvaik kikeltésére." Ha még rámutatok arra, hogy milyen ösztönös megérzéssel és szinte látnoki komorsággal utalt Wekerle Sándor a világháború kitörése előtt félévvel Széchenyiről tartott emlékbeszédében azokra a veszélyekre, amelyeket az individuális érdekeknek széthúzó túltengése jelent a közérdekkel és a közösségnek munkát, rendet és összefogást parancsoló szükségletével szemben, akkor azt hiszem, eléggé beigazoltam, hogy ma is mennyire élő útmutatónk az ő eszmevilága azokban a kérdésekben, amelyekben a korszellem jogosult keretben áhít ja és követeli a megújhodást. Ezek után még a megoldások mikéntjéről, üteméről és ezekkel kapcsolatosan középosztályunknak s ennek egyik fókusát alkotó Kaszinónknak szerepéről kell szólanom. Nem lehet kétséges, hogy saját erőnkbe, nemzeti érzésünkbe, a magyar talajba és ősi tradícióinkba kell lehorgonyozni jövőnket. Ma, amikor a nemzeti érzés világszerte renaissance-át éli, amikor a német nép vezére az ősi német erények kifejtésére, Mussolini a kétezeréves római impérium eszményeire építi a nemzeti újjászületést, nekünk ragaszkodnunk kell nemzeti egyéniségünkhöz, az ezeréves Szent István-i gondolathoz és a magyar földhöz, amelyeknek a lebilincselő varázserejét, áthasonító képességét éppen Wekerle Sándor nemes alakja példázza a legszemléltetőbben. A Kárpátok medencéjében egy évezredes történelem szörnyű szélviharai között gyakran szinte mindentől megfosztva,