Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - Az átengedésre kötelezettek kártalanítása a kishaszonbérleti törvényjavaslatban

56 hatalmi úton megszerzett ingatlanokéit a tulajdonosnak általában mindig valóságos és teljes becsértéket biztosítottak. Ezt kívánta biztosítani a földbirtok helyesebb megoszlásáról szóló 1920: XXXVI. tc. is. Azonban ez a törvény a szociális feszültség sürgető nyomása alatt oly hamar jött létre, hogy lehetőséget adott a földbirtokreform egyik leglényegesebb kérdésének, az igénybevett földek ára megállapításának elhalasztására. Ezzel egyfelől tág teret nyitott a kellően meg nem indokolt és anyagi alapra sem támaszkodó igényléseknek, másfelől pedig a földbirtokostársadalom anyagi helyzetét is súlyosbította. Ilyen adottságokkal jutottunk el — az első törvény különböző novelláris módosításai (1924: VII. tc, 192S:XLI. tc.) után a telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről szóló 1936" :XXVII. törvénycikk megalkotásához. Ez a törvény — alkotói már okultak az 1920-as földreform tapasztalatain — kimondotta, hogy a törvény alapján átengedésre kötelezés útján tulajdonul megszerzendő ingatlanok vételárát még az átadás előtt meg kell állapítani s a kártalanítási összeget a törvény 8. $-a alapján történő átengedésre kötelezés esetében teljes egészében az ingatlan tulajdonbavétele és tényleges birtokbavétele előtt készpénzben meg kell fizetni. A törvény 6., 10. ós 13. §-ai alapján történő tulajdonul átengedésre kötelezés esetében a kártalanítási összeg kétharmadát kell készpénzben előre megűzetni, egyharmadát pedig 25 év alatt 314%-os utólagos kamatozás alapulvételével kiszámított évi egyenlő részletek kifizetésével kell kiegyenlíteni. A hivatkozott törvény vezérelve az volt, hogy a tulajdonjog átengedésére kötelezetteket a telepítési alapból a teljes becsérték megfizetésével kell kártalanítani. A most ismertetett imperativ rendelkezés mellett a törvény lehetőséget ad arra is, hogy az ellenérték szolgáltatása az átengedésre kötelezett és a telekkönyvi érdekeltek hozzájárulásával ettől eltérően is megállapíttassék. A telepítési törvény a tulajdonosoknak részben kötvényekkél való kielégítésére, valamint a kártalanítási összegnek búza vagy más terményértékben való megállapítására még nem ad módot. Bár az 1936. évi telepítési törvény az ismertetett kártalanítási rendszer mellett is kétségkívül jelentős eredményeket ért el, mégis — eltekintve a hatálya alá vonható ingatlanok szűk kereteitől — talán elsősorban a benne megállapított kártalanítási rendszer miatt — még teljes végrehajtás esetében — sem érhette el kellő mértékben és kellő időben kitűzött céljait. Erre tekintettel terjesztetett alkotmányos tárgyalás céljából a törvényhozás elé a kishaszonbérletek alakításának, kisbirtokok és házhelyek szerzésének előmozdításáról s más földbirtokpolitikai rendelkezésekről szóló törvényjavaslat, amely javaslattal fokozottabb mértékben, rövidebb határidőn belül és szélesebb keretek között akarja megvalósítani az állam azokat a célokat, amelyeket a telepítési törvény a már említett okok miatt kielégítően meg nem valósíthatott. Hogy a javaslat — amelyet már az országgyűlés képviselőháza és felsőháza bizonyos módosításokkal letárgyalt és elfogatott — kitűzött céljait megvalósíthassa, több vonatkozásban eltér a telepítési törvény rendelkezéseitől. Az átengedésre kötelezés útján megszerezhető területek kategóriáinak kitágításán felül elsősorban elejti a telepítési törvény készpénz-kártalanítási rendszerét és áttér a kishaszenbérleti rendszerre.