Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A társulati adóról szóló új törvényjavaslat

52 szerint 16—30%, szövetkezeteknél és kft.-nél 10%, törvényhatósági és községi vállalkozásoknál egyszerű progresszió szerint 1—15%. A törvényjavaslat továbbfejleszti az 1932-ben meghonosított s nyereség hiányában is fizetendő minimális adót és azt ipari és kereskedelmi vállalatoknál az üzleti forgalomnak a saját tőkéhez való arányával hozza összefüggésbe. Ha ugyanis az üzleti forgalom a saját töke egyszeresét nem haladta túl, az adó a saját tőke két ezreléke, egyszeresnél nagyobb, de kétszeresnél kisebb forgalom esetében három ezrelék míg nyolcszoros forgalomnál eléri a saját töke 1%-át. Biztosító vállalatoknál a minimális adó a díjbevétel egy ezreléke, közforgalmú vasutaknál a saját tőke egy ezreléke, öröklakás-szövetkezeteknél és részvénytársaságoknál szintén a saját töke egy ezreléke, házrészvénytársaságoknál és kft.-nél, mező- és erdőgazdasági társaságoknál a természetes személyek jövedelem- és vagyonadójára vonatkozó törvényes rendelkezések szerint fizetendő minimális adó, egyéb esetekben pedig a saját tőke két ezreléke. A legkisebb adó azonban semmiképpen sem lehet kisebb, mint részvénytársaságoknál, bányatársulatoknál, közforgalmú vasutaknál, takarékpénztáraknál 300 P, korlátolt felelősségű társaságoknál 200 P. A minimális adó szedése természetesen eltérés attól az alapelvtől, hogy az állam a vállalat nyereségét, illetőleg ezt annak nagysága arányában adóztatja meg; alapja nem az, hogy a vállalatnak nyeresége volt, hanem az, hogy nyereségének kellett volna lennie s így bizonyos adó- és gazdaságpolitikai színezete is van. Az ipari és kereskedelmi vállalatok minimális adója különben, mely az üzleti forgalom nagyobb mérvéből nagyobb teherviselő képességre való következtetésen épül fel — amint azt a javaslat indokolása helyesen mondja — az áruházi adó bevezetését teszi feleslegessé. Ez az adóminimum voltaképpen tőkeforgalmi adónak tekinthető; a 200 és 300 P-s fixtételü minimális adó pedig vállalkozási (működési) illetéknek lenne mondható. A törvényjavaslat általában harmadik helyen szabályozza az adórendszerben logikusan közvetlenül a társulati adó után következő, újonnan létesített társulati vagyonadót. A társulati vagyonadót a külföldi pénzügyi jog — amely a társulati adót a legtöbb országban a jövedelem — és nem a kereseti (hozadéki) adó alapelvei szerint szabályozza — régóta ismeri és a valóságban nálunk is, a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alap javára a nyers saját tőke 2.5 ezreléke összegében fizetendő járulék formájában, megvolt. A társulati vagyonadó fizetésére kötelezettek a társulati adó fizetésére kötelezett társulatok és vállalatok, kivéve azonban a szövetkezeteket, az állam vállalatait, a közforgalmú vasutakat, valamint a hajózási vállalatokat. A társulati vagyonadó alapja általában a saját tőke, melyből levonandó a mérlegben kimutatott veszteségek, megfelelő mértékben más vállalatok részvényeinek értéke, bizonyos feltételek fennállása esetén a külföldi leányvállalatok részvényeinek tiszta értéke és a vállalat külföldi telepeinek tiszta értéke. A társulati vagyonadó kulcsa progresszív, 100.000 P adóalapig 2.5 ezrelék és 500.000 P-n túl, a VI. fokozatban 5 ezrelék. A törvényjavaslat e rendszerében második helyen álló tantiémadóra vonatkozó rendelkezések azt a nóvumot tartalmazzák, hogy az adó alapjába tartozik a vállalat által elszámolt mindaz a bizalmas kiadás is, amelynek mibenlétét a vállalat nem tárja fel és amelynek kifizetését nem igazolja. Lehetséges, hogy a bizalmas kiadások — igazolásuk esetén — egyáltalában nem esnének adó alá, vagy pedig természetük szerint nem a tantiém-, hanem a társulati adó