Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A társulati adóról szóló új törvényjavaslat

53 alapjába lennének számítandók: a javaslat — általános feltételezésből kiindulva — inkább a tantiémadó alapját vélte velük növelendönek. Az adó kulcsa vál­tozatlanul 16—20—25%, a bizalmas kiadásokra vonatkozólag 25%. Fentiekben vázlatosan ismertettük a társulati adó törvényjavaslat anyagi jogi rendelkezéseit. Megemlíthetjük még, hogy- a javaslat a társulati adó alól való állandó mentességre vonatkozóan kibővített felsorolást ad, az elévül* kérdésének eddigi látszatrendezése megváltoztatásával érdemben és megfelelően megoldja ezt a problémát, újból szabályozza a felszámolás alatt álló vállalatok adóztatását s még néhány kisebb jelentőségű újítást hoz. Az eljárási szabályokban nincsen lényeges változás, igen fontos újítás azonban a jogorvoslati rendszerben a döntőbizottság meghonosítása. A pénzügy­igazgatóságnak a társulati adó jogosságára és összegére vonatkozó másodfokú határozata ellen általában a közigazgatási bírósághoz panasznak van helye: a képviseleti kiadások, a vállalat természetével és terjedelmével arányban nem állónak látszó nyugdíj- és segélyalap juttatások, a fentebb már említett kül­földi igazgatási és ellenőrzési költségek, a szabadalmi és védjegyhasználati jog, gyártási titok és más, ezzel rokon természetű jogosítvány használata fejében kifizetett vagy jóváírt összegek megadóztatása, a saját tőkével arányban nem állónak látszó kamatok és esetleges jutalékok megadóztatása, végül bizonyos intern számlázások megvizsgálása során eszközölt árkiigazítások kérdésében azonban a Budapesten alakított Országos Döntőbizottsághoz fellebbezésnek van helye. A bizottságban a pénzügyminiszter által kinevezett tagokon kívül a Magyar Xemzeti Bank, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, a TÉBE é? a GyOSz van képviselve. A törvényjavaslat -— tekintve, hogy bírói jellegű szervről van szó — elég behatóan szabályozza a döntőbizottság szervezetét, a kincstár képviseletét, a fellebbezések tárgyalásba vételét és letárgyalá­sát, a határozathozatalt, stb.. a további szabályozás a végrehajtási utasítás feladata. A döntőbizottság rendszeresítését a javaslat azzal indokolja, hogy az eléje utalt esetekben nem annyira jogkérdésről, mint inkább gyakorlati gazdasági szakismeretet kívánó ténykedésekről van szó, amelyek esetében az említett érde­keltségi szakértőkből álló Országos Bizottságot alkalmasabb jogorvoslati fó­rumnak tartja a javaslat, mint a közigazgatási bíróságot. Az 1938 :XX. tc. LL $-a által létesített, s az egyszeri beruházási hozzájárulás végsőfokú elbírá­lására hivatott Országos Döntőbizottságok működése kellő tapasztalati anyagot és alapot nyújtott erre a törvényjavaslat megalkotójának; kétségtelen azonban, hogy a fentemlített vitás kérdéseknek a Közigazgatási Bíróság hatásköréből való kivétele a jogfejlődés eddigi irányától való határozott eltérést jelent. Ami a büntető rendelkezéseket illeti, itt meglehetősen erős szigorítás álla­pítható meg. A javaslat adócsalásnak minősít olyan cselekményeket, amelyek eddig csak jövedéki kihágásnak minősültek, az adócsalás miatt kiszabható pénz­büntetés alsó határát a pótlólag előírt adó és járulékai eddigi kétszereséről háromszorosra emeli fel, a szabálytalansági pénzbírság maximumát az eddigi 100 P-vel szemben az adó és összes járulékai egyszeresében állapítja meg. A közvélemény-büntetés egyik fajtáját, a kipellengérezés modern megnyilvánulá­sát teszi lehetővé az a rendelkezés, hogy a bíróság az ítéletnek vagy rendelkező részének az elítélt költségén leendő hírlapi közzétételét rendelheti el.

Next

/
Thumbnails
Contents