Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám - Megjegyzések az 1940. évi IV. t.-c. egyes rendelkezéseihez

643 A szesz egyedárusági eladási árát állapítja meg a 173.200/1940. P. M. sz. rendelet (Bp. K. 1940 nov. 22.). Egyéb jogszabályok. Az egységes bírói és ügyvédi vizsgára bocsátáshoz szükséges joggyakorlat idejébe bele kell számítani az 1939 február 1-től 1940 december 31-ig tartaléki vagy póttartaléki szolgálati kötelezettség alapján teljesített tényleges katonai szolgálat két hónapot meghaladó részének a felét, de legfeljebb három hónapot. Nincs helye beszámításnak azonban a joggyakorlatnak abba a legkisebb időtartamába, amelyet a fennálló jogszabályok szerint csak kir. bíróságnál, ügyvédnél, a m. kir. kincstári jogi igazgatóságnál vagy a közalapítványi kir. ügyigazgatóságnál lehet eltölteni. (63.800/1940. I. M. sz. rendelet, Bp. K. 1940 nov. 22.) Az Országos Mezőgazdasági Üzemi és Termelési Költségyizsgáló Bizottság és Intézet létesítéséről szóló 204.400/1940. F. M. sz. rendeletet lapunk folyó évi 8. számában (511. o.) ismertettük. A most említett Intézet feleslegessé tette az 58.763/1920. F. M. sz. rendelettel jóváhagyott szervezeti szabályzat alapján működő Országos Mezőgazdasági Üzemi Intézetet és ezért ezt az utóbbit a 232.109/1940. F. M. sz. rendelet (Bp. K. 1940 nov. 13.) megszüntette. Megjegyzések az 1940. évi IV. t.-c. egyes rendelkezéseihez Az 1940. évi IV. t.-c-nek, az új földbirtokpolitikai törvénynek végrehajtási utasítása most készül, az érdekképviseletek rövidesen megteszik észrevételeiket s így talán nem felesleges, ha e rövid cikk keretében még a végrehajtási utasítás megjelenése előtt megvilágítást nyer a törvény a gyakorlati jogász szemszögéből : 1. A törvény a mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlanoknak átengedésére kötelezéséről szól (tulajdonul, vagy haszonbérlet céljára) és rendezi a házhelykérdést is. A törvény csak egy helyen használja az „igénybevétel" szót (3. § 10. bekezdés), egyébként az „átengedésre kötelezés" az a kifejezés, ami lényegileg az előző földbirtokpolitikai törvényekben (1920 : XXXVI., 1924 : VII., stb. . . .) használt „igénybevétel" fogalmának felel meg. Az ,,igénybevétel" és „átengedésre kötelezés" abban különböznek egymástól, hogy míg az igénybevétel elrendelése, foganatosítása bírói határozat eredménye volt kétfokú jogorvoslat igénybevételének lehetősége mellett, addig az átengedésre kötelezés miniszteri, tehát közigazgatási határozat révén megy foganatba egyfokú jogorvoslat mellett. A tulajdonos, akit ingatlanának átengedésére köteleznek, panasszal fordulhat az illetékes kir. ítélőtáblához. A törvény speciális rendelkezése szerint a panasz csak az átengedésre kötelezés módjára, méreteire, feltételeire, az ellenérték mikénti megállapítására s megtérítésének kereteire, stb. vonatkozik. Hogy panasznak van helye a főkérdésekben, pl. az átengedésre kötelezés kérdésében is, azt abból lehet megállapítani, hogy a törvény 28. §-a a panasz tekintetében a telepítési törvény (1936 : XXVII.) rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását írja elő.