Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A Magánjogi Törvénykönyv külföldi visszhangja. 2. [r.]

618 mások jogainak kijátszására vagy megrövidítésére irányuló célt szolgál, vagy ha az alacsony értékelés vagy a rejtett tartalék létesítése túlmegy azon a határon, amelyet a jogi és gazdasági viszonyok józan mérlegelésén alapuló kereskedői előrelátás és óvatosság indokolttá tesz. — A 75. számú jogegységi döntvény indokolása szerint abban a kérdésben, hogy az igazgatósági tagok javadalmazásának megállapítása a rt. melyik szervének hatáskörébe tartozik, egyik irányelv az, hogy az igazgatóság tagját bármely címen illető ellenértéket csak a közgyűlés állapíthatja meg, ha ez az ügyvitel és képviselet körében végzett oly teendő ellenértéke, mely a társasági cél és üzletkör szokásszerű keretében fordul elő s ezt a szabályt akkor is alkalmazni kell, ha az igazgatóság tagja ezeket a teendőket az igazgatóság által meghatározott külön munkakörben (pl. mint vezérigazgató, ügyvezető igazgató, a végrehajtóbizottság tagja stb.) végzi; 'a másik irányelv az, hogy az igazgatóság tagjának díjazását az igazgatóság állapítja meg akkor, ha oly teendőt végez, mely a társaság célja és üzletköre által meghatározott feladat ellátásának szokásszerű körén kívül esik és ezért oly természetű, hogy az igazgatóság tagja a társasággal szemben fennálló viszonyából eredő kötelezettségét akkor sem sértené, ha annak elvégzését megtagadná vagy elmulasztaná. Kétségtelen, hogy a vezérigazgató és helyettes-vezérigazgató a társasági cél és üzletkör szokásszerű keretét meghaladó munkakörben tevékenykedik, szolgálati illetményeinek és egyéb díjazásának kérdésében tehát a közgyűlés hivatott a döntésre. — Az, hogy a közgyűlés a más által nem korlátolható, átruházhatatlan hatáskörébe tartozó tárgyban a szolgálati illetményekre vonatkozó jelentést tudomásul vevő, az igazgatósági tagsági díjazásra vonatkozóan nyereségfelosztási javaslatot elfogadó, a végrehajtóbizottsági díjazás tekintetében ennek mértékét megállapító határozat alakjában döntött, nem támadható meg, mert az az egyedül döntő kérdés, hogy az idevonatkozó határozat meghozatott-e és a döntés az arra hivatott szervé-e, már pedig mind a kettő kétségtelen. (C. IV. 2807/1940.) A zsidók közéleti, gazdasági tér foglalásának korlátozásáról szóló 1939 : IV. t.-c. földbirtokpolitikai rendelkezésének végrehajtása tárgyában 8360/1939. M. E. sz. alatt kibocsátott rendelet 7. §-a értelmében az átengedésre kötelezés iránt indított eljárás tekintetében az 1936 : XXVII. t.-c.-nek és az ezt kiegészítő, módosító, illetőleg végrehajtó jogszabályoknak rendelkezéseit kell a dolog természetéből folyó eltérésekkel megfelelően alkalmazni. A telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről szóló 1936: XXVII. t.-c. értelmében az átengedésre kötelező földmívelésügyi miniszteri határozat ellen panasznak van helye és e panaszról — a törvény 3. §-a értelmében — további jogorvoslat vagy más bírói eljárás kizárásával az intézkedéssel érintett ingatlan fekvése szerint illetékes kir. ítélőtábla határoz. Az 1936 : XXVII. t.-c.-kel a kir. ítélőtábla hatáskörébe utalt ügyekben az eljárási